Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek a kirajzás centenáriumán / 75. o.
adatokkal: „Nazarénus ház van 39, lélek 140, iskolás fiú 10, leány 14." Egy másik adat szerint 1870. február elején már 85 nazarénus házaspár volt Pacséron, birtokukban pedig mintegy 20 szesszió. A lelkész itt megjegyzi, hogy a családok évrenden nem voltak összeírva, így növekedésük és fogyásuk pontosan nem mutatható ki. Ugyanakkor ö vette magának a fáradságot, hogy kiírja a megfelelő anyakönyvből a nazarénus szülöttek és megholtak adatait. Listájából megtudjuk, hogy 1858. június 3-ig „Krémeristáknak neveztettek", ekkor „használtatik először a nazarénus elnevezés." Megtudjuk továbbá azt is, hogy 1862-től 1867-ig nincs bejegyezve nazarénus szülött, de 1867-től 1884-ig megvannak a népmozgalmi adatok. Véleménye szerint a pacséri nazarénusok száma legnagyobb 1868—1876 között lehetett, de 1877-ben a születések számában megállíthatatlan apadás kezdődött. A szakirodalomból is ismert, hogy Pacsér után Ömoravica lett a nazarénizmus legerősebb bácskai bázisa. A református lelkész burkolatlan gyűlölettel ír a régóta tevékenykedő „állam és egyház ellenes" szektáról. Elmondja, hogy ,,A híres futkározó, hamis atyafi, Kalmár, nazarénus próféta" hintette el a magot Pacséron és onnan szivárogtak át követői Ómoravicára már 1856-ban. — Feketehegyen csak egy évtized múlva tűnnek fel, de már 1871-ben telket vesznek, arra házat építenek, a további fejlődésük is töretlennek mondható. - Piroson a lelkész jelentése szerint „Vallásbéli háborúságnak árnyéka sincs." Nazarénus család is csak 6 van a gyülekezetben, összlétszámuk pedig nem haladja meg a 20 főt. A községi elöljáróság eleinte mindenütt kegyetlenül üldözte a magukat „hívőknek", „megtérteknek" nevező nazarénusokat. Az 1850-es, 1860-as években karhatalommal kényszerítették őket az elhagyott vallási szertartások (keresztelés, esketés, temetés) gyakorlására. A brutális gyakorlatot pontosan leírja a pacséri jelentés. Megtudjuk például, hogy ha gyermek született egy nazarénus családban, akkor a lelkész bejelentése nyomán az elöljáróság kiküldte egyik esküdtjét és a községi bábát, hogy erőszakkal is vigyék el a gyermeket keresztelésre. Az otromba intézkedés nem vezetett eredményre, mert a szülők a kényszerrel megkeresztelt gyermeknek más nevet adtak, a meg nem keresztelt gyermek pedig ugyanúgy az apja nevét viselte, mint „törvényes" társai. — A temetés kitűzött órájában a kántor jelent meg egy esküdttel a halottas háznál, de a gyászmenet rendszerint akkor már el is indult a temetőbe, így AQ azt — közbotránkozásra — a fél útról erőszakkal kellett visszafordítani. A legszélesebb botránkozást azonban az a módszer váltotta ki, ahogyan a hadsereg akarta megtörni a behívott nazarénusokat. Bíró Pál pacséri tanító 1870-ben idézi fel három, 1857-ben behívott pacséri legény alakját, akik vallásos meggyőződésükre hivatkozva tagadták meg a katonai eskü letételét. A több heti fogság idején kemény botozással hasztalan igyekeztek megtömi őket. Közülük egyet, mint engedetlent, agyonlövetett a katonai törvényszék, a másik kettő a sok botozásba belehalt, de egyik sem tagadta meg hitét. A kálvinista közösségek vezetői — Somogytól, Békésig - az egész Dél-Magyar47 RL PL.Can. Vis. 1885. Községenkénti adatok a nazarénizmusról. 48 RL PL.Can.Vis.1885 . Pacsér. Adatok a nazarénizmus elleni helyi intézkedésekhez. 49 BÍRÓP. 1870. 375-376. 93
