Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

ADATTÁR - Oroszi Sándor: Adatok a nagykunsági szőlőbirtoklás XVIII. századi történetéhez (Karcag, Kisújszállás, Túrkeve) / 307. o.

OROSZI SÁNDOR ADATOK A NAGYKUNSÁGI SZÓLŐBIRTOKLÁS XVIII. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ (KARCAG, KISÚJSZÁLLÁS, TÚRKEVE) Az 1745. évi jászkun redempció alapján történő berendezkedésnek része volt a településekhez tartozó szőlőskertek elosztása, felmérése, az ott folyó gazdálkodás szabályozása is. A vidék szőlőkultúrájának azonban korábbi nyomai vannak. Érdemes megemlíteni, hogy már az 1591/92. évi szolnoki szandzsák összeírása alkalmával SzolTi nokon és Törökszentmiklóson az ott élő törökök szőlőföldjeit is számba vették. Aligha képzelhető el, hogy ezen két településen kívüli községekben ismeretlen lett volna a szőlőtermesztés. A Nagykunság XVIII. század elejei újratelepülése a szőlőskertek kialakításának is új szakaszát jelentette. KISS József kutatásaiból tudjuk, hogy Karcagon a Mátraaljáról beköltöző telepesek útmutatásai alapján már 1720-ban 20 kapásnyi szőlőt (mintegy 4000 • öl) telepítettek, nyolc évvel később pedig csaknem a kétszeresét. Ugyanakkor a többi nagykun helységben is végeztek szőlőültetést. GÁL Mihály nagykun kapitánysága idején (1728-1735) ugyanis elrendelték, hogy minden település szőlőskertet alakítson ki. A szőlőskertek általában a települések közelébe, a határ partosabb, lazább talajú részeire kerültek. A szőlőbirtokok művelési sajátosságuknak megfelelően - mint monokultúrát — évtizedekre meghatározták az adott földterület viszonyait. Ugyanakkor az egész magyar földbirtoklás és tulajdonrendszerben a legszabadabb földtípust jelentették, még a jobbágyok kezén is a szabad forgalmazás tárgyát képezhették. így természetes, hogy a nagykunsági szőlőskertek megváltása és ennek alapján az örökítések, adásvételek, zálogosítások és cserék inkább a települések belső portáihoz hasonlítottak. A redempció a különböző művelési területeket eltérően érintette, de előbbutóbb sor került azok számbavételére. Természetes, hogy a birtokok felmérésekor abból a szőlőskertek sem maradhattak ki. így tudjuk, hogy Kunhegyesen már 17501745-ben a jászkunok önmagukat és földjüket a földesúri terhektől egyszer és mindenkorra megváltották. Ezt a folyamatot nevezzük redempciónak. A megváltásban részt vevők voltak a redemptusok, a többiek pedig az irredemptusok. ÁGOSTON Gábor: A szolnoki szandzsák 1591-92. évi összeírása I. In: Zounuk 3. Szerk.: BOTKA János, Szolnok, 1988. 242. és 279-280. KISS József: A Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején. Bp. 1979. 130. KOLOSY Lajos: Kunhegyes története. Kunhegyes, 1926. 18. 307