Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Külső-Szolnok megyei oklevelek a XV. századból / 249. o.
század közepétől folyamatosan formálódó nemesi megyerendszer kiteljesedését, illetve mindezek helyi realizálódását. Más tekintetben jellemző az oklevelekre, hogy kivétel nélkül latin nyelvűek, mind magyar hatóságoktól származik, szövegük hosszú. Ez utóbbiak miatt a teljes közlésre kevéssé alkalmasak. A publikáltság tekintetében három csoportba sorolhatók. Egy részük már megjelent nyomtatásban, egészbeni vagy részbeni közléssel, más részük ugyancsak megjelent nyomtatásban, de csak regesztás (kivonatos) formában, végül a harmadrészük most kerül először közlésre. Közléstechnikai szempontból eljárásunkat alapvetően a következők határozták meg. A már említett lehetőség keretein belül a fő törekvésünk az egyes oklevelek egészbeni közlésére irányult. A szövegezésben a Századok 1974. évi 2. számában (435—475. old.) található szabályozást követtük. Amennyiben oklevélsorozatból történt a kiemelés, ezt nemcsak jeleztük, hanem a kihagyott részek tartalmát a jegyzetekben rögzítettük is. A névtorzítások lehetséges kijavítása érdekében törekedtünk a levéltári anyag kézbevételére a nyomtatásban már megjelent források esetében is. A mai korlátozó kutatási rendszabályok miatt azonban minden oklevélnek csak a fotókópiáját láttuk, ami a kiolvashatóságot vagy a kiolvasottság ellenőrzését nehezítette. A helynevek átírásánál — ahol lehetett — az 1901. évi országos törzskönyvezésben foglalt szabályozást követtük. Néhány szót szükséges ejteni Külső-Szolnok vármegye XV. századi története okleveles publikáltsága jelenlegi állapotáról is. Annyi bizonyos, hogy a középkorban - legalábbis ilyen tekintetben - ebben a században legjobb a helyzet, bár a források rendszerezett és teljes kiadása még a jövő feladata. Oklevelek esetenkénti kiadására a múlt század elejétől került sor. Az úttörő ebben kétségtelenül Gorove László volt 1821-ben, 4 aki azonban nem ismerve Tel a megye keleti — földrajzilag különálló — részének létezését, több dologban téves következtetéshez jutott. Tévedéseit 1854-ben, szinte minden kritika nélkül vette át ifj. Palugyay Imre. Először Torma József értelmezi - zömmel kivonatos formában - szélesebb kitekintésben az általa ismert okleveleket az 1885—1888. között megjelent cikksorozatában. Az előbbiekhez hasonlóan Külső-Szolnok vármegyei aspektusból kiindulva közölt még forrásokat Zákonyi Mihály 1911-ben, valamint Balogh Sándor 1974-ben. Ők mindketten helyesen értékelték az általuk látott forrásokat, de földrajzi értelemben szűk körben - Ecseg, ill. Abony körzetében — mozogtak. 3 •• Öt oklevélnek - az 5., 11., 12., 13. és 17. számúnak - nem találtuk meg a levéltári változatát. GOROVE László: A Szolnokvári viszontagságokhoz járuló Toldalék. Tudományos Gyűjtemény 1821. évf. VIII. 45-82. Ifj. PALUGYAY Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. III. Jászkunkerületek s Külsó'-Szolnok vármegye leírása. Pest, 1854. "TORMA József: A zounoki grófságról. Történelmi Tár 1885-1888. évfolyamokban megjelent cikksorozata. 7 ZAKONYI Mihály: A Buda melletti szentlőrinczi pálos kolostor története. Cikksorozat a Századok 1911. évfolyamában. 8 BALOGH Sándor:Kinizsi és Abony. Kézirat. Abony. 1974. 250
