Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Külső-Szolnok megyei oklevelek a XV. századból / 249. o.

Lényegesen több forrás jelent azonban meg olyan szerzők közlésében, akik nem a külső-szolnoki aspektust tartották szem előtt. A kivonatos közlők közül Szabó Károly (1889),

9 Bártfai Szabó László (1938) és Mályusz Elemér (1956) szolgáltat legtöbb adatot. Egészbeni és részbeni közlés formájában Külső-Szolnokot érintő okleveleket találunk — időrendi sorrendben - Katona Istvánnál (1778-1817), Fejér György negyvenhárom alkötetében (1832-1844), a „Hunyadiak kora Magyarországon" megfelelő köteteiben, a ,,Hazai okmánytárban" (1865-1891), Haan Lajosnál (1870), a Károlyi oklevéltár I—

II. kötetében (1882-1883), Gyárfás István III. kötetében (1883), Kandra Kabos szerkesztésében (1885), Knauz Nándor (1890),

n Pettkó Béla (1901) kiadványában és a Zichy oklevéltár VI-XII'. köteteiben. A felsorolt szerzők, ill. kötetek forrásai alapvető segítséget nyújtottak a jelenlegi válogatás összeállításához. Milyen új ismereteket nyújtanak a közölt oklevelek? Mindenekelőtt lehetőséget adnak Külső-Szolnok területi tagoltságának a meghatározásához, a Közép-Tisza vidéken volt rész nyugati határainak a meghúzásához. Gyarapítják tudásunkat a kor megyei vezető személyiségeiről, felidézik az elpusztult falvak nevét, esetenként azok földrajzi helyét, szaporítják a korból már ismert dűlőneveket. Mire nem kaptunk választ? Hiányérzetünk mindenekelőtt két dologban maradt. Először is nem lehetett tisztázni, hogy Külső-Szolnok földrajzilag különálló keleti része milyen körülmények között szakadt el. Nem tudtuk meg pl. azt, hogy ez egyszerre vagy szakaszosan következett be. Nem jutottunk közelebb annak megismeréséhez sem, hogy ezt a területét miért csatolták Bihar, Kraszna, Szabolcs, Szatmár, de legfőképpen Közép-Szolnok vármegyékhez. Másodszor pedig nem lehetett egyértelmű választ kapni Szolnok megyeszékhely szerepéről sem.

12 Milyen feladatok állhatnak a további kutatások előtt? Az első lehetséges lépéseknek a következők látszanak. Lefordítani és nyomtatásban kiadni az általunk megtalált, de a" jelen közlésből hiányzó okleveleket, beleértve a keleti megyetestet érintőket is. Ugyanezt a munkát ki lehetne terjeszteni a XV. században Heves vármegyéhez tartozó

13 — de később Külső-Szolnok vármegyéhez csatolt — részekre. Ugyanakkor szükséges lenne eddig nem ismert oklevelek felkutatása érdekében további erőfeszítéseket tenni. Egészen bizonyos, hogy számos ilyen lappang még a Mohács előtti gyűjteményekben. Tapasztalataink szerint elsősorban a budai-, az egri-, a váci-, és a váradi káptalanok, a királyok, a nádorok, az országbírák és az erdélyi vajdák által kiadott oklevelek ígéretesek ilyen szempontból. Ezek darabonkénti áttekintése, valamint az érdekes anyagok kiadásra való előkészítése azonban csak életmű-tevékenységgel érhető el. 9 SZABÓ Károly: Az erdélyi múzeum eredeti okleveleinek kivonata (1232-1540). Budapest, 1889. 10

KATONA István: História eritica Reguni Hungáriáé, 1-42. kötet, 1778-1817. KNAUZ Nándor: A Garam-melletti Szent-Benedek apátság. Budapest, 1890. Mert pl. 1408 és 1494 között nem találtunk egyetlen olyan oklevelet sem, amelyet Szolnokról kelteztek volna. 13 < 'Arra a területre gondolunk, amely ma az Ujszasz - Szolnok - Törökszentmiklos - Kctpo — Mezőtúr vonaltól keletre esik. 251