Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Kerek Béla: A mezőgazdaság kollektivizálása Szolnok megyében (1948-1961) II. rész / 209. o.

A szövetkezetek gazdasági helyzete is kedvezőtlenül alakult. Az új körülmények között a feltételeknek megfelelően változott a vetésszerkezet. A talajerőutánpótlás alacsonyabb volt. Egyrészt nem jól értelmezett takarékosságból vagy anyagi lehetőségek hiányában nem vásároltak műtrágyát, másrészt az állattenyésztés hanyatlása miatt az istállótrágya mennyiség is alacsony volt. Mint korábban említettem, a legnagyobb kár az állatállományt érte. 1956. október 1-én 100 kh szántóra 16,6 számosállat jutott, 1957. III. 31-én csupán 14,5. 22 Az állatállomány alakulása: X. 1. 1956.X. 1. 1957. III. 31. Index 1956. Szarvasmarha 18 141 10 589 58,0 % Ebből tehén 6 259 4117 65,6 % Ló 7 981 3 869 48,3 % Sertés összesen 59 100 29 722 50,3 % Ebből koca 7 971 4 923 61,7% Ebből hízó 8817 4 169 47,2% Juh 66 272 58 126 87,7% Ebből anya 26 685 24 959 95,6% Baromfi összesen 250 194 20 780 8,2% Az 1952 előtti színvonalra esett vissza az állatállomány. Kedvező volt azonban az, hogy a törzsállományt egy-két kivételtől eltekintve sikerült megmenteni. Az állatállomány csökkenése ellenére is még mindig voltak olyan szövetkezetek, amelyek férőhely hiányában nem tudták a közös állatállományt beállítani. Pl. 32 szövetkezetben nem volt tehénistálló. Ugyanakkor az építési beruházások leálltak. 1957 tavaszán mintegy 100 befejezetlen létesítmény volt, melyek befejezéséhez mintegy 5 millió Ft-ra lett volna szükség. Ilyen nehéz feltételek között szinte természetesnek tűnt, hogy a szövetkezetek 21 %-a mérleghiánnyal zárta az 1956-os évet. A mérleghiány megyei szinten46.277.000 23 Ft összértéket jelentett. A 48 mérleghiányos szövetkezet közül olyanok is voltak, melyekben a tagság zöme a zárszámadás készítését felesleges papírmunkának tartotta, miután nem volt mit osztani. Fölmerül a kérdés, hogy mégis mi volt az az erő, ami összetartotta a 364 szövetkezetet 1957 tavaszán, és megfeszített munkára sarkallta a több mint 16 ezer szövetkezeti parasztembert. Simon Péter - akit egyetért ó'leg idézek — úgy értékeli, hogy a „tsz-ek fő összetartó ereje egyelőre az állami tartalékföld, amelyet az állam örök használatra nekik átengedett, de nem egyedül az, hanem vele együtt a szövetkezeti életforma is". Ezen túl a sok-sok ok között leginkább azok voltak jelen, amelyek az egyéni újrakezdés akadályaként jelentkeztek. 22

Uo. SZML Termelőszövetkezeti Tanács Szolnok megyei megbízottra iratai 39/1957. 24

SIMON P. 1979. 3. 217