Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Nagy Márta: NIKOLAOS IWANNOI TALHDOPOS (Jankovicz Miklós) kb. 1750-1817 fafaragó mester egri műhelye / 9. o.

Az ajtók nem rendelkeznek elkülönülő keretvázzal, nem töltik be a teljes ajtónyílást. Mindegyik ajtó fölött egy-egy táblát helyeztek el. Az egri és a karcagi ajtónyílásban a kétágra hajló fűzérszerűen elrendezett babérkoszorú a bizánci kori függönyre emlékeztet, melyet az ajtónyüásba akasztottak. Még inkább bizánci reminiszcenciákat idéz a miskolci ajtónyílásban kétágra hajló festett függönymot ívűm. A budapesti ajtónyílásban szintén függöny-motívumot faragott ki Jankovicz mester, melyet rojtokkal díszített. Az ajtók díszítőfaragványai rózsafejekből, csokorra kötött szalagból, babérfűzérből tevődnek össze. Mind a négy képfal diakónusi ajtajának tetejét felfelé törekvő palmettalevelek díszítik. A trónusikonok keretelése hasonló a négy képfalon. A keretek két különböző motívumból álló sávból tevődnek össze. Négy sarkukban rozettákat faragott ki a mester. A táblák alsó ágát a felfelé hajló ívben, a felső ágát a felfelé törekvő ív fölött, a kerettől elkülönülő növényi motívummal díszítette a fafaragó. Fölül az uralkodó motívum a csokorra kötött szalagdísz, melyet ornamentika fon át. A képfalak alsó egységeinek összes tábláját — melyek közel azonos formájúak — ily módon díszítették. A trónusikonok alatti zóna tábláinak díszítésében közös, hogy a faragványok fölülről ráhajlanak a keretekre, szinte átfogják. Egerben és Budapesten fölül egy-egy hatalmas akantuszlevelet, Miskolcon és Karcagon rózsafejet faragott ki a mester. Az egri képfal felső egységének uralkodó motívuma a szőlő, melynek hosszan elnyúló indái körülölelik a lunettában elhelyezett táblákat. A szőlőindákat díszítő szőlőfürtök és szőlőlevelek fellelhetők a miskolci és a karcagi képfal felső egységeiben is. Az egri képfal alsó egységének szélére és a karcagi képfal felső egységének tetejére azonos urnát állított a fafaragó mester. A képfalak faragványai naturalisztikusan kialakított növényi és geometrikus motívumokból tevődnek össze. A két korai ikonosztázionon túlsúlyban vannak a növényi motívumok. Később fajtájuk csökken, fokozatosan előtérbe kerülnek a geometrikus faragványok, melyek a klasszicizmus felé hajlanak. Összességükben a faragványok a klasszicizáló későbarokk stílus jegyeit viselik magukon. Közöttük számos copf motívumot fedezhetünk fel. A barokk stílusból kinövő, a klasszicizmusba átvezető copf stílus osztrák—magyar területen jelentkezett legerőteljesebben. Ebből következtethető, hogy Jankovicz Miklós ebben a környezetben tanulta a fafaragó mesterséget. Képfalain a többi magyarországi ikonosztázion faragott díszítéseihez hasonlóan — a nyugati katolikus művészet stílusaihoz viszonyítottan - a barokk és a klaszszicista stílus bizonyos késéssel jelenik meg. Jankovicz Miklós munkáiban azonos motívumkincsből építkezik, de önmagát nem ismétli meg. A faragványokat hibátlan mesterségbeli tudással faragta ki, nem alkalmazta őket önkényesen, csak a formai szépség kedvéért. így vált munkáin a forma a tartalom egyenrangú hordozójává. A motívumokat szigorúan az adott helynek alárendelten alkalmazta. Kiemelkedő mesterségbeli tudásához a kivételes művészi egyéniségekre jellemző művészi alázat társult. Az egri, a miskolci, a budapesti és a karcagi képfalak jelentős műalkotások. Művészi megfogalmazásukat tekintve egyiket sem lehet a másik elé helyezni. Ha mégis kiemeljük közülük a miskolci ikonosztáziont, azért tesszük, mert ezen mutatkozik meg Jankovicz Miklós művészi eszköztárának legtöbb formai változata. Minden bi18