Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Nagy Márta: NIKOLAOS IWANNOI TALHDOPOS (Jankovicz Miklós) kb. 1750-1817 fafaragó mester egri műhelye / 9. o.

zonnyal determinálta a hely és a feladat monumentalitása. Művészi alkotóereje a miskolci képfalon teljesedett ki. Az első, egri képfalon elért magas művészi színvonalat azonban mind a négy képfalon meg tudta tartani, annak ellenére, hogy időben előrehaladva munkáiban bizonyos stílusbéli változtatást is végrehajtott. Alkotásai kivételes harmóniát árasztanak. Kíséreljük meg szavakkal meghatározni miből ered e harmónia. A képfalak architekturális tagozatai, a sík táblák és a faragványok mennyiségileg azonos helyet foglalnak el a belőlük összetevődő szerkezetben. Ezek az ikonosztázionok nem díszített sík falak, hanem azonos mennyiségű architekturális elemekből, sík táblákból és faragványokból álló szerkezetek a templombelső leghangsúlyosabb helyén. A három komponens mennyiségi egyensúlyban tartása mellett azonos klasszicizáló későbarokk megfogalmazásmódjuk is hozzájárul ahhoz, hogy azonos esztétikai szereppel vehetnek részt a képfal egészében. Az ikonosztázionok architektonikái, a táblák formái és a faragványok egymással teljes összhangban vannak. S ez a három komponens — együttesen és külön-külön is — harmóniában van a templomi intérieurral, szinte belőle nő ki. Mindezekben keresendő az oka a képfalakból áradó harmóniának. Elmondhatjuk, hogy Jankovicz Miklós nemcsak az egyik legtehetségesebb magyarországi orthodox fafaragó mester volt, hanem a legjobb magyarországi képfalépítő mester is. Az egri, a miskolci és a budapesti templomban Jankovicz mester elkészítette a kántorszékeket, az Istenanyja trónusát és a Püspöki trónust is. Ezek architektonikájukban és díszítőfaragványaikban az ikonosztázionok szerves folytatásai. Mind a négy templomban - feltehetően a nyugati katolikus környezet hatására és az építtetők kívánságára — szószéket is faragott. Díszítőfaragványaik alig érzékelhetően ismétlik a képfal faragványait. Együvé tartozásuk ily módon szinte tudat alatt nyomatékozódik a nézőben. Az egri Szent Miklós-templomban Jankovicz Miklós 1797-ben Szent Sír-kompozíciót készített. Különleges varázsa, hogy sem az architekturális tagozatokat sem a díszítőfaragványokat nem aranyozták, így a magas mesterségbeli tudással megmunkált fa-kompozíció eredeti szépségében megcsodálható. A Szent Sírt Golgota-együttes díszíti. Középen a kereszt, mely színesre festett kőhalmon áll, reá ugyancsak festett kígyó tekeredik. A kereszt északi és déli oldalán egy-egy kőrakáson az Isten Anyja és János evangélista festett tábláit helyezte el a mester. Az ikontáblákat festetlen növényi ornamentika öleli körül. Ez a kompozíció balkáni reminiszcenciákat idéz. Az Athosz hegyi, macedóniai, ószerbiai ikonosztázionokat a XVI. századtól kezdődően — elsősorban dalmáciai hatásra ilyen kompozíciókkal díszítették. A magyarországi ikonosztázionokon kevés helyen alkalmazták ezt a képfaíat megkoronázó együttest. Maga Jankovicz Miklós sem díszítette velük ikonosztázionjait. Az a tény, hogy mégis megfaragta ilyen formában a Golgota kereszt-kompozíciót, arra enged következtetni, hogy a déli vidékek díszítőelemeit is magáénak érezte. M. COROVIC-LJLJBINKOVlt: Szrednevekovni duborez u isztocsnim oblalsztima Jugoszlavije. Beograd, 1965. 59 60. 19