Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: A mezőgazdasági kamara által támogatott szántóföldi növénytermesztés Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a két világháború között / 181. o.

TOLNAY GÁBOR A MEZŐGAZDASÁGI KAMARA ÁLTAL TÁMOGATOTT SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉS JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK VÁRMEGYÉBEN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Az Országos Mezőgazdasági Kamarának és az öt vidéki kamara-kerületnek felállítását a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló 1920. évi XVIII. törvénycikk rendelte el. (Jász-Nagykun-Szolnok a tiszántúli kamara-kerülethez tartozott.) Ezek felügyeletét a földművelésügyi miniszter látta el. A földművelésügyi kormányzatnak ilyen irányú próbálkozása már volt az első világháború előtt, de ez a gazdaszervezetek ellenállásán megbukott. Most sem kísérte osztatlan rokonszenv megalakulását.

3 A kamarák feladatává tette a törvény, hogy a magyar mezőgazdaságot érintő és regionális jelentőségű kérdéseket megtárgyalva segítse a kormányzat mezőgazdasági politikáját. Ennek a pontnak a rosszindulatú értelmezése vita nélküli végrehajtást is feltételezhet, de a valóságban majdnem minden kormányzati elképzelést legtöbbször konstruktív vita előzött meg. Nem egyszer éppen a kamarák kezdeményezésére hoztak kormányzati intézkedéseket. Bevallott célja a „mezőgazdasági érdekvédelem" volt. Érdekvédelmének hasznosíthatósága az ún. „harang-görbével" ábrázolható a legjobban. A legszegényebb rétegek, az agrárproletárok érdekeinek védelme célkitűzéskánt szerepelt ugyan a jogszabályokban, bár ezt a két forradalom után maga a jogszabályalkotó sem gondolhatta komolyan, de a gyakorlatban sem sikerült ezt megvalósítani. Ez lenne az egyik kisszámú réteg. Ellenpólusát a leggazdagabb földbirtokosok rétege képezi. Ezeknek már nem volt szükségük „érdekvédelemre" akkor, amikor a gazdaságon kívüli kényszer módszerét is sikerrel alkalmazhatták a korlátozó jellegű szervezetekben való részvétel nélkül. Ez a másik kisszámú réteg. Ahogy növekedett a földtulajdon nagysága, úgy nőtt, illetve ahogy növekedett a földbirtok területe, úgy csökkent a kamara-szervezet használhatóságának intenzitása. Tehát valójában a gazdatársadalomnak az a derékhada vette igazán hasznát a kamarának, akiknek még nem volt akkora földbirtoka, hogy kényelmesen meg lehettek volna érdekvédelmi szervezet nélkül, és még kényelmesebb volt számukra, ha az érdekeiket szervezetten — mások — védik meg, amíg ők gazdaságaik üzemeltetésével voltak elfoglalva. Az 1920. évi törvények gyűjteménye. Bp. 1920. 102-130. 2 A Magyar Állam szervei 1944-1950. - A-M. Bp. 1985. 471. 3

SZAKÁCS Kálmán: Mezőgazdasági munkás érdekképviselet 1896-1944. Bp. 1981. 440. 181