Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Pethő László: A tanítók felkészítését és munkáját befolyásoló felekezeti sajátosságok a polgári korban Magyarországon / 125. o.

iskolákról szóló beszámolók mutatták a legnagyobb szélsőségeket, ami összhangban állt az imént részletezett szociális és mentalitásbeli különbségekkel. Nem kizárólag katolikus specialitás, de levéltári és interjú adatokban egyaránt gyakran lehet talál­kozni az iskolázással kapcsolatos fenntartásokkal, nemtörődömséggel és szűkkeblű­seggel. A jászsági tanyás paraszt a tanító megvesztegetésére is hajlandó volt azért, hogy gyermeke ne járjon iskolába." A nemesnádudvari svábok — a törvényekkel ellen­tétben - könnyen beletörődtek abba, hogy gyerekük az 1930-as években hat helyett négy osztályt járjon. A szűkkeblűség példája pedig az iskola érdekében hozott anyagi áldozatra vonatkozik. Ha az iskolaszéknek saját zsebébe kellett nyúlni újabb tanítók alkalmazása érdekében, akkor rendre találtak előbbre való feladatot. Ha az állam vagy más biztosította a költségeket, akkor könnyebben engedtek. Az 1900-as népszámlálás adatai szerint, 25 globálisan tekintve az ő iskolázottsági mutatóik a legrosszabbak a következőkben ismertetendő református, evangélikus és izraelita adatokhoz képest. Az írni-olvasni nem tudók aránya 31,7 % és 49,6 % között mozgott országrészektől és nemektől függően. Akkoriban még lényegesen eltértek a két nem mutatói, s eszerint a férfiak 31,7—43,6 %-a volt analfabéta, míg ez a nők esetében 36,5—49,6 % között alakult, ami egyértelműen utal a nők alacsonyabb is­kolázottsági színvonalára. Az adatfelvételi körzetek szerint további eltérések mutat­koztak. A Duna jobb partjának számító Dunántúlon 31,7 % a férfi-, 36,5 % a nő­analfabéták aránya, ami a legjobb mutatónak számított. A Királyhágón túli, erdélyi részen viszont 42,5, illetve 49,6 % az arányuk. A nők és férfiak iskolázottságában a Tisza jobb partjának számító felsőmagyarországi részeken volt a legkisebb, s a Tisza­Maros szögében a legnagyobb különbség. A katolikusok iskolázottsági mutatóit — más felekezetekhez hasonlóan — befolyásolta az urbanizált környezet. A később még több­ször idézendő budapesti adatok alapján a férfiak 20,3, a nők 26,5 %-a volt analfabéta, s ez szintén elmarad a többi felekezetétől. Reformátusok, evangélikusok, unitáriusok Az egyes elnevezések szerint „magyar vallásnak' 1 tekintett reformátusok rész­aránya megnőtt a Trianon utáni Magyarországon (1890-ben 14,6, 1900-ban 14,4, 1918—1945 között 20—21 %-ban részesedtek). A reformátusok foglalkozás-szerke­zetét tekintve az a legszembetűnőbb, hogy a kis- és középbirtokosok közül minden 22 Muhari János 77 eves jászberényi lakossal készült interjú alapján. 23 Római katolikus iskolaszék jegyzőkönyve. Nemesnádudvar, Rk. Plébánia. Az 1922. szeptember 21-i jegyzőkönyv szerint két tanítói álláshelyet töltöttek be, mert ha a hatodik tanítót is alkal­mazták volna, akkor kevesen lettek volna az osztályokban a testület megítélése szerint. Egy másik tag azzal a félelmével indokolta elutasító szavazatát, hogy az állama községre hárítja a tanítók díjazását. 24 - « ­Az idézett nemesnádudvari példák mellett ezt a hajósi iskolaszék adatai is megerősítik (Hajos, Római Katolikus Plébánia). 25 ­Lásd: 16.sz.jegyzet. BUCSAY Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945. Bp. 1985. 130

Next

/
Thumbnails
Contents