Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Pethő László: A tanítók felkészítését és munkáját befolyásoló felekezeti sajátosságok a polgári korban Magyarországon / 125. o.
tények egész sora bizonyítja, hogy az egyházak szerepe a modernizációval nem iktatódik ki, hanem komoly, meghatározó jelleggel bír. Jóllehet a következőkben elsősorban az 1868 és 1948 között történtekre szorítkozom, szükségesnek érzem, hogy a kérdés 1948 utáni alakulásának néhány momentumára is fehívjam a figyelmet. Ez annál inkább indokolt, mert 1948-at követően nagy mértékben csökkent a kérdés nyilvánossága. Utoljára az 194l-es népszámlálás során kérdezték ki a lakosságot felekezeti hovatartozásáról. Lényegében az 1948/49-es volt az utolsó tanév, amikor még kötelező volt a hitoktatás az iskolákban. Ezt követően előtérbe kerültek a tiltások, s a tanítóság felekezeti vonatkozásainak többségét el kellett rejteni, takarni és felejteni. Mindent azonban nem lehetett. Például több vezető politikusunk volt, aki előzőleg magas egyházi méltóságot töltött be, vagy igen erős szálakkal kötődött valamelyik egyházhoz. (Ortutay Gyula, Péter János, Sík Endre.) Voltak, akik emlékirataikban tértek ki arra, hogy életükben milyen szerepet játszott az evangélikus (Hegedűs András), illetve az izraeüta egyház (Vas Zoltán). Sajátságos a zsidósághoz való viszonyulás. E vonatkozásban külön figyelemre méltónak tartom azt az 1956 novemberének első napjaiban szovjet és jugoszláv vezetők részéről megfogalmazott vélekedést, miszerint a kiszemelt magyar politikusok hatalomhoz juttatásának egyik lényeges szempontja és feltétele volt az, hogy nem voltak zsidó származásúak. De nemcsak a politika terén nyilvánult meg mindez. A hosszú évek, évtizedek, sőt évszázadok alatt kialakult különbségeket tiltani, korlátozni ugyan lehetett, de megszüntetni kevésbé. Az oktatás területén ugyan nagyon ostoba és durva beavatkozások történtek de ennek ellenére sem lehetett elfelejteni Pápa, Sárospatak, Debrecen, Eger és más iskolavárosaink felekezeti jellegét. A következőkben sorra véve a jelentősebb felekezeteket, megkísérlem a fontosabb jellegzetességeik vázolását. Katolikusok A lakosság legnagyobb hányadát a római katolikusok tették ki. Az ország 1920 előtti területén arányuk megközelítette a lakosság felét, azt követően viszont csaki 'j nem kétharmados lett a részesedésük (62-64 %). A katolikus vallás mindemellett az első világháborút megelőző időszakban nem számított kizárólagosan magyar vallásnak, hiszen a szlovákok, horvátok és a németek között is szép számmal akadtak hívei. A számarányokon túl elsősorban politikai jelentőségüket kell kiemelni. Az ország vezetésében kiemelkedő szerepet betöltő nagybirtokos arisztokrácia tagjai között többségben voltak. A középkorból megmaradt szokás szerint a hercegprímás tette a király fejére a koronát, államigazgatási funkciók elnyerésénél, politikai 10 HEGEDŰS András: A történelem és a hatalom igézetében. Bp. 1988. 30-32., 40-44.; VAS Zoltán: Viszontagságos életem. Bp. 1980. 512-51 8. ^TÓBIÁS Áron: In memóriám Nagy Imre. Bp. 1989. 324. 12 KARNERK. 1931.5. 13 JÁSZI Oszkár: A Habsburg-monarchia felbomlása. Bp. J983. 235-243. 128
