Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)
TANULMÁNYOK - Pethő László: Adatok az önkormányzati jellegű iskolairányítás történetéhez / 77. o.
végétől kezdve nem minden tanító bemutatója volt, hanem csak az erre specializálódó kántor-tanítóé. Nemesnádudvaron ez még a 30-as években is nagy esemény volt, s nemcsak az énekpróba, hanem a jelöltek korteskedése sem maradt el a választási eljárás mellől. A tanítók személyes ügyeivel való foglalkozás A három településen alkalmazott tanítók többségének neve a választást kivéve keveset, vagy alig szerepel a jegyzőkönyvekben. A testületek napirendjére leginkább a kivételes, rendhagyó események kerültek. Az összkép azt mutatja, hogy a testületek — lehetőségeikhez mérten - törődtek a településen dolgozó tanítók munkájának elismerésével és ösztönzésével. „A növendékek hithűségben nevelkedtek. A tanítók az ő munka-mezejükön híven munkálkodtak" - állapította meg az éves beszámoló bevezetőjében az iskolaszék elé került jelentés. Akadt példa arra is, hogy a több évtizede Túrkevén dolgozó, nyugdíjba menő tanítót meleghangú beszéddel búcsúztatta az iskolaszék elnöke és jegyzőkönyvileg is rögzítették az illető érdemeit. A helyi anyagi lehetőségek kihasználására is gondot fordítottak. Túrkevén évente visszatérő téma volt a Kalmár-féle földjutalom odaítélése. Ezt a tekintélyes jövedelmet hozó földterületet örökül az iskolaszékre hagyták, s nekik kellett eldönteni, hogy ki felel meg a legjobban az alapítványtevő szándékának, miszerint az „csakis a legjobb vizsgát adó tanítónak fog odaítéltetni." 18 A jutalom odaítéléséről évente döntött az iskolaszék. 1914-ig rnindig egy személy kapta, s volt aki többször is. Az I. világháborút követően változtak az odaítélési elvek. Igen gyakran került sor a jutalom megosztására, s ebből akkortól kezdve sohasem maradt ki az igazgató-tanító. Ez a megváltozott elv feltehetően csökkentette az alapítvány ösztönző jellegét, afféle jövedelemkiegészítés-szerepet töltött be. Az alapítvány jövedelme-hozadéka nem kis összeg volt, számos olyan esztendő akadt, amikor 45 mázsa búza odaítéléséről kellett dönteni. Végül megjegyzendő, hogy a Kalmár-féle jutalom az iskolaszék megszüntetésével felszámolódott, feledésbe merült. Az ösztönzés másfajta módját alkalmazták a két németajkú községben. A múlt század utolsó éveitől kezdve egyfajta belső rangsor, differenciálás alakult ki a tanítók között, amely számottevő jövedelmi és presztízs-különbségeket eredményezett. Részben a tanítók pénzbeli illetményében, másrészt a földhaszonbérlet nagyságában állapítottak meg lényeges nagyságú eltéréseket. Mindkettőben, de különösen az utóbbiban nagy különbségek adódtak. A rangsor élén álló tanítónak 37, a végén állónak csak 9 hold haszonbéréből származott jövedelme. 19 Az előrelépés részben a szolgálati évek számától, valamelyest a munkavégzés színvonalától függött. A jegyzőkönyvekből az is kiviláglik, hogy a tantestületet az iskolaszékben képviselő tanító-jegyző, közelebb kerülve a tűzhöz, eredményesebben haladhatott ezen a helyi ranglétrán. 17 , Turkeve; 1905. július 2-i ülés jegyzőkönyve. 18 Turkeve; 1889. május 3 i ülés jegyzőkönyve. 19 Az adat hajósi, de hasonló gyakorlatot követtek Nemesnadudvaron is. 84
