Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

TANULMÁNYOK - Soós László: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye önálló iparosainak és kereskedőinek szakmák és települések szerinti tagolódása II. / 65. o.

tése kedvéért a Heves megyénél összeírt 37 települést Külső-Szolnok megyéhez tartozónak tekintettem.) A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara anyakönyvében feltüntetett tíz iparág között a megye legnépesebb csoportját a nyolcadikba (,,Egyéb szerves anyagok feldolgozása") sorolt kézművesek alkották.

4 Közülük került ki az e területen élő mesteremberek 36,2 %-a. Az itt nyilvántartásba vett iparosok közel kétharmada a ruházati bőriparhoz (csizmadia, cipész, szűcs) tartozott, a faiparban tevékenykedők pedig a fennmaradó kisebbik részt mondhatták magukénak. A ruházati bőripar legnagyobb lélekszámú gárdáját a „lábbeli" készítők alkották. A csizmadiák és cipészek csoportját tekintve elmondhatjuk, hogy a megye önálló iparosai közül majdnem minden ötödik ezt a fenti két mesterséget űzte. A csizmadiák nagyobb lélekszámát az indokolta, hogy a főleg mezőgazdasági munkát végző lakosság körében a legnagyobb kereslet a magasszárú csizmák iránt nyilvánult meg. A ruházati bőriparon belül — különösen a Jászkun Kerülethez viszonyítva - meglepően alacsony lélekszámmal képviseltették magukat a szűcsök. Amíg a jászkun mesterek között a második legnépesebb csoportban találjuk meg őket (401 fővel), addig a Külső-Szolnok megyei részeken csak a hetedikek (66 fővel) lehettek az előfordulásuk gyakoriságát feltüntető rangsorban. A vizsgált területen jelentősebb számban tevékenykedő nyergesek, szíjjártók és tímárok főleg Szolnok és Mezőtúr iparát gazdagították. E három mesterség egy-egy nagyobb településre történő koncentrálódását mutatja, hogy a 31 fős összlétszámukból 28-an a fenti két városban váltották ki iparengedélyüket. A nyolcadik iparághoz soroltak második nagyobb csoportját a faiparral foglalkozók alkották. Ezen a kategórián belül a legjelentősebb szerepet az asztalosok játszották. Annak ellenére, hogy a soraikból kikerülő mesterek mintegy fele Szolnokon és Mezőtúron dolgozott, kevés kivételtől eltekintve műhelyeiket minden nagyobb helységben berendezték. Rajtuk kívül jelentősebb számban képviselték a fa megmunkálásának mesterségét a kádárok és faragók, valamint a kizárólag szolnoki telephelyeken berendezkedett zsindely faragók és a gőzfürészeket üzemeltetők. Az ismertetett terület mezőgazdasági jellegét hangsúlyozta az a tény is, hogy a második legnépesebb iparágat (22,6 %) — a Jászkun Kerülettel ellentétben, ahol a fonó, szövő és ruházati szakmák foglalták el ezt a helyet - a hatodik csoportba sorolt „élelmi és egyéb fogyasztási cikkek" készítői alkották. Ezen belül a legtöbben (51,8 %) a molnárok mesterségét vallhatták magukénak. E szakma képviselői — hat kivételével — minden helységben működtek. Ennek ellenére bizonyos, nagyságrendben egymástól eltérő központok ezen a területen is kialakultak. Különösen nagy számban adott otthont a molnároknak Tiszaabád, Mezőtúr, Szolnok, Csépa és Tiszaroff. (Ezen az öt településen élt az egész Külső-Szolnok vármegye molnárainak közel fele.) A hatodik foglalkozási ág másik legnagyobb csoportját (23,6 %) a hentesek és mészárosok alkották. Az ide sorolt iparosok közül a molnárok mellett ők folytatták azt a mesterséget, amely a megye legtöbb településén képviseltette magát. 4 Országos Levéltár (Továbbiakban: OL) Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Hivatal iratai (Továbbiakban: Z 208) 47. kötet. Heves megye önálló iparosainak és kereskedőinek névjegyzéke. 1874. 66