Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)
ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Hild Viktor levéltárosi és történészi tevékenysége / 379. o.
„Hüd Viktor jászberényi lakos, ki a vármegyének leírását tartalmazó mű I. részének megírására nyert a törvényhatóságtól megbízást az ide mellékelt - a fentiekben ismertetett — kérelmet intézte hozzám... Felkérem azért a tek. polgármester urat /at. elöljáróságot, hogy a mellékelt kérvény 2-ik és 4-ik pontjának kivételével... lehetőleg pontos értesítést adni szíveskedjenek. Önként érthető, hogy ezen sokoldalú ismeretet kívánó kérdésekre nem kívánhatom, hogy a hatóságok magukra hagyatva adjanak feleletet, hanem az azon községben lévő éltesebb emberek, okmányok beszerzése, lelkészek, tanítók és a történelem iránt érdeklődő intelligens emberek megkérdezése nyomán, sőt igen örvendenék, ha egyes községekben akadnának olyan intelligens emberek, akik ezen kérdésekkel bővebben foglalkozni óhajtanának és a feleletet minél bővebben megadnák..." S hogy a körrendeletnek volt foganatja, Jászberény így válaszol: „Tekintetes Alispán Úr! Folyó évi 5399. sz. körrendeletére tisztelettel bejelentem, hogy a vármegye leírásával megbízott Hild Viktor által kívánt adatokat, amennyiben a puhatolás eredményre vezet, közvetlenül neki fogom rendelkezésére bocsájtani, aki különben itteni lakos lévén, a puhatolás az ő közreműködésével fog eszközöltetni. Jászberény 1898. február 23. Török s.k. polgármester" De hogy mennyi anyag érkezett be, arra csak Hild Viktornak egy megjegyzéséből kapunk választ: A „Jegyzetek a Jászság történelméhez" című kéziratos gyűjteménye IV. kötetében az 547. tételszám alatt bemásolta az alispán fenti körrendeletét kihangsúlyozva: „A válaszokat lásd III. kötet 10 385-548 lapokon a 399-443 jegyzetekben." Az alispáni körrendeletre tehát 45 helyről érkezett be anyag, ehhez járul még 5-6 település, ahonnan Hild Viktor nem is kért, mert már maga átkutatta ott az irattárat, így nagyjából az egész megyéből érkeztek történeti adatok, amit Hild Viktor 163 oldalra sűrű, gyöngy betűs írásával be is másolt. 1946-ban — a már említett könyvtár-múzeumi anyag számbavételekor már nem találtam meg ezt az értékes forrásanyagot. Lehetséges, hogy a Scheftsik-féle megyei monográfia készítéskor kikölcsönözték, s onnan nem került vissza. Nagy veszteség! — de legalább épp oly kár, hogy a levéltárban sem találhatók fel az alispáni körrendeletre oda beérkező anyagok. Hild Viktorhoz ugyanis nem kerülhettek, mert ő lemásolta magának a Jegyzetei-nek III. kötetébe. Az eddigiekből megtudhattuk, hogy Hild Viktor a Jászság történetének elmélyült kutatásába fogott, s igyekezett Berényen kívül a Jászság többi településének irattárát átkutatni. Munkamódszerére idézzünk néhány példát. Jász-Apáti levéltárában a „Régi levelek" 15. a. csomójában Andrásy Pál, a Gyulay-regimentben, Vincenzóban szolgáló vicekáplárnak „Makó Lőrinc Assessor Úrnak írott levelét másolta 1798ból, melyben Jászapáti pecsétes levelét kéri, hogy szolgálatából haza kerülhessen. Indokai közt megemlíti: „l mo Mivel én alul írott szolgállok kedves magyar hazám 8 SZML Jászberény város iratai. 1824. érk. t'ebr. 20./898. 9 HILD V. Jegyzetek, IV. kötet. A III. kötet a háborús pusztítások során eltűnt. HILD Viktor regesztáiban megtalálható a levél teljes másolata. 384
