Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Hild Viktor levéltárosi és történészi tevékenysége / 379. o.

mellett eő Felségének az Császár és Magyar országi Királynak fegyver alatt 18 esztendőket, mellyekben elő adandó hadi nyomorúságok miatt, már ezen életet tellyességgel meguntam, és kívánnék ebből minden tehetségem szerint kiszabadulni. 2

do Feleségem is vagyon, aki igen hű, jó erkölcsű, dolgos és hív, kinek velem együtt reménylem, hogy Civilis Statusban nagyon boldogulhatnék és Nemes hazámnak előmeneteles hasznára lehetnék...." A levéltárból kimásolt adatok mellett feljegyzett olyan szokást vagy történeti emlékezést is, amit fontosnak tartott. „1895-ben Hubay Ferenc jászapáti tanító — akkor 73 éves — azt beszéli el, hogy a harmincas években, mikor ő még iskolába járó gyermek volt, nyilvánosan botoztak, még pedig úgy, hogy a deliquenst kivezették a városháza elé a piacra, azután a bakterek az iskolába mentek, a tanítókat kikopogtatták, hogy jöjjenek a gyermekekkel: botozás lesz. Az iskolás gyermekek ezután kivonultak és sorfalat képeztek a deres körül. A vádlottnak, ha tolvaj volt, mindig a nyakába akasztatott a corpus delicti: az ellopott tárgy. A tanítók erkölcsi oktatás kíséretében megmagyarázták a vétséget, azután lehúzták a bakterek a bűnöst a deresre és mogyorópálcával Isten igazában elverték." Túrkeve levéltárában nemcsak az iratokat nézegeti, hanem megfigyeli a levéltár berendezését is: „Az ajtótól jobbra álló 24 kis és egy nagy fiókos üvegszekrény felső sorának első fiókjában, a Győrfi féle fonállal egybekötött azon csomóban, melynek okmányai közül a legfelső: „Processus Nagy Actor contra et adversus Michaelem GyÖrfi méta..." feliratot visel egylapú okmány semmiféle külső jelzéssel: „Anno 1774 Die 14

íö Mensis Septembris. Nagy Kun Túr-Kevi Helységében tűz támadván, azon tűz által 269 Ház, 42 Kertek porrá égtek, T. Nagy Istvánnak négy esztendős Leánykája is meg égett, kár vallott Lakossainknak élelmekre való s egyébb Ház és Kertbéli Jószágok is egészen porrá tétetett, kiknek fel segéilésére alamisnát küldöttek: Túr várossá: két szekér kenyeret s mellette szalonnát és sajtot. Kis Ujszállás: három szekér kenyeret, sajtot, szalonnát, hagymát, kukoricát. Karcag várossá: 58 köböl búzát, 4 1/2 köböl árpát, 21 Rhénes forintot..." Folytathatnánk a sort, de a kunsági helységeken kívül Törökszentmiklós, Ványa, Öcsöd, Püspökladány adományai vannak feljegyezve, a Jászságból mindössze Kiss-Ér küldött búzát és árpát. A túrkevei múzeumban őrzött „tüzes térkép" mutatja, hogy 1774-ben a 90 %ban elpusztult települést mérnökileg szabályozott utcasorokkal tervezték meg, amely máig is meghatározó a város települési képében. Amikor Karcag levéltárában vizsgálódott Hild Viktor, megnézte a református egyház iratait is, az anyakönyvekben feljegyzett tötrténelmi emlékezéseket kimásolta. Idézzük 1759-ből:

14 „három örökkévalóságra készülő... tanúbizonyságot tévén, ezeket hallottuk: Ágoston Gergelly: Vagyok 86 esztendős, ha nem több, Ecsegen születtem e világra, akkor pusztába volt ez a föld. Hogy Karafa Debrecenben kínzott, elfutottunk Ványára... a Tatár ránk jött, ekkor mind Ványa, mind Túr, mind pedig az egész föld elpusztult, 12

HILDV. Jegyzetek, I. kötet, 212-213. 13

Uo. VIII. kötet, 34-35. 14

Uo. 14-17. 385