Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Iratok Szolnok megye történetéből 1686-1715 / 289. o.

ezzel a hadak javát is munkálkodnunk, melyet bízunk Nagyságod jó tetszésére, Legyen Isten olalmába Nagyságod élete, kívánjuk, És maradunk, Kelt Túron, 1705. június 16 napján Nagyságod köteles szolgái Bakó István és az élésmester Tóth János Eredeti, magyar nyelvű irat, kevés köznapi latinsággal. Címzés a borítón magyar fordításban: Nagyságos és kegyelmes úrnak, Károlyi Sándor urunknak, szabad bárónak Isten kegyelméből fenséges felső vadászi Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem Tiszán inneni főparancsnokának, nemkülönben Szatmár vármegye főispánjának, nekünk legkegyelmesebb urunknak. OL P-396. Károlyi lt., Acta publica, 1. Acta Rákócziana. Series I. Missiles diversorum ad Károlyi, Lad. A. 3- Fasc, sub littera C. No. 45, in junio 1705. Mezőtúrnak a története során sohasem volt olyan katonai és politikai jelentősége, mint a Rákóczi-szabadságharcban. A Körös északi partján tervezett védővonalnak a funkcionálása jórészt Mezőtúr ellenállóképességén múlott. A neki szánt feladathoz azonban nem voltak meg az építményi feltételek. Ezeknek létrehozására a szabadságharc alatt sem került sor. 25. A Nagykunságiak jogaik és védelmük biztosítását kérik Rákóczitól 1706. február 28. Kegyelmes Urunk, mi nemes nagykunsági lakosok, mind közönségesen, mind pedig személy szerint, folyamodtunk Nagyságod irgalmasságához, dolgaink jobb rendben vétele iránt és levelünk ily rendiben Nagyságod segedelemmel lévő kezeiben ez formában nyújtjuk és adjuk be alázatos könyörégseinket, Mivel ezideig szabadságunk jogaival is nem élhettünk hazánknak nyomorult állapotjában már jó Istenünk, édes Nemzetünk mellett való rendelését, Nagyságod forgolódása által látván állapotunknak im ez dolgokban való orvoslását, Kívánjuk először: Debrecen városában, egyebütt is, mindenütt rajtunk harminczadot, vámot vesznek, Másodszor: Szélen lakván Isten [...] ellenségünk előtt futván egyis-másis, együttis-másuttis húznak-vonnak bennünket, Személy szerint pedig még ezideig Karczagújszálláson ellenségeink, Istenünknek jóvoltábul, szintén véget bennünk nem vetettek, valami kevesen megmaradtunk a ráczok levágása miatt, De helyünk lakóinak jórésze elhullott, sokan a mindennapi félelem miatt széjjeloszlattanak, azok is, ha dolgunk jobbra nem fordul vissza nem jönnek, hanem a hazába ahová mentenek ott szolgálnak, Tehetetlenek vagyunk, helyünk újabban ősszel megégett, javainkat az ellenség elvitte, Hogyha tovább maradhatunk, mivel maradásunk felől is 327