Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)
TANULMÁNYOK - Kerek Béla: A mezőgazdaság kollektivizálása Szolnok megyében (1948-1961) I. rész / 147. o.
A szocialista mezőgazdaság megteremtése érdekében kidolgozott politika szerves részét képezte az állami mezőgazdasági gépállomások kialakítása, melyet a 4910/ 1948. (IV. 27.) sz. kormányhatározat rendelt el. Attól függően alakultak, hogy hol volt már termelőszövetkezeti csoport, hol kérték az újgazdák, hol volt alkalmas uradalmi kastély, raktár vagy más épület. Nem véletlen, hogy az országban is az elsők között 1948. március 15-én alakult meg Szolnok megyében az első gépállomás Fegyverneken. A 3 éves tervben a megyében 20 mezőgazdasági gépállomást létesítettek, gépállomásonként átlagosan 1,4 millió forint költséggel. Több mint 400 traktorral rendelkeztek. Természetes, hogy a szükséglethez képest igen alacsony volt ez a gépállomány, különösen ha figyelembe vesszük, hogy egy részük az úri birtokok rossz állapotban lévő elkobzott traktorai voltak. A gépállomások elsősorban a szövetkezetek földjeit voltak kötelesek megművelni, jelentős kedvezménnyel. E konkrét munkán túl a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozása és megszilárdulása első éveiben jelentős politikai, szervező és termelést segítő tevékenységet is végeztek. A gépállomások szerepének hangsúlyozása mellett meg kell említeni azt is, hogy kezdettől fogva kedvezőtlenül hatott, hogy azok sok vonatkozásban korlátozták a szövetkezet önállóságát. A szocialista mezőgazdaság megteremtésének első lépéseihez tartozott az állami gazdaságok új szervezetének kialakítása is. 1950 májusában már 17 gazdaság működött 39843 kh területen a megyében. Gazdálkodásuk akkor még nem volt meghatározó a megyére, de feltétlenül a nagyüzemi gazdálkodás példájának a hordozójává váltak. Az említett gazdaságpolitikai eszközök mellett egyéb befolyásoló tényezőket is alkalmazott a párt és az állami vezetés a termeléspolitikai célok megvalósítása érdekében. Ilyen tényező volt a beszolgáltatás, ami különböző mértékben ugyan, de érintett valamennyi szektort. A begyűjtési rendszer nem számolt a gazdaságok területi adottságaival, a terméseredményeket sem vette figyelembe, így a termésnek igen váltakozó hányadát vonta a központi készletbe. Ez pedig maga után vonta, hogy a szabadon értékesíthető mennyiség gazdaságonként és évenként erősen ingadozott, a rossz termésű években pedig a központi árualapba kellett adni a gazdaságok háztartási és üzemi szükségleteinek egy részét is. A kötelező beadást államilag megszabott áron kellett teljesíteni, ami lényegesen alacsonyabb volt az önköltségnél, a szabadpiaci és az állami szabadfelvásárlási áraknál. 1949-től erőteljesen fokozódott a kötelező beadás adójellege. 1950-től kezdve pedig a beadási rendszer is fontos tényezőjévé vált annak, hogy a gazdagparasztság korlátozásának és kiszorításának politikája helyébe gyakorlatilag a gazdagparaszti gazdaságok többségének gazdasági felszámolása léphetett. A beadási rendszer keretében hozott intézkedések nem mindig és nem kellően határolták el a gazdagparasztot a középparaszttól, aminek következtében gyakran előfordult, hogy a gazdagparasztnak szánt intézkedések a középparasztot is sújtották. Pl. egy 1950-ben keltezett Szolnok megyei MDP titkári jelentés fájlalja, hogy Jászfelsőszentgyörgyön egy nyolc gyermekes középparasztot, aki 6 hold juttatott és 20 hold bérelt, rossz minőségű földön gazdálkodik, kuláknak nyilvánították. MSZMP Szolnok MB Arch. 39. f. 1. fcs. 30. őe. 154
