Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

TANULMÁNYOK - Szurmay Ernő: Szolnok közművelődésének története az első világháborútól a város felszabadulásáig 1914-1944 / 91. o.

dig dr. Tóth Tamás polgármester mondotta. Ekkor került először a könyv a Faragó Vilmos „Bagoly" könyvesboltja előtt felállított, valóban vásárlásra ösztönző könyvsátorban az érdeklődők elé. A szolnoki könyvnap megnyitója 1935-ben is a Verseghy Körre várt. A polgármester elnökletével lezajlott irodalmi matinén a közönség ismét megtöltötte a városháza nagytermét. Az utcákon újra megjelentek a könyvsátrak, de a drága könyvek miatt az érdeklődés kisebb volt a vártnál. A forgalom további csökkenése következett be 1937-ben. Drágult a papír, drágult a könyv, s a sátranként eladott 90-100 db könyv már tekintélyes mennyiségnek számított. A gyűjteményes Arany-kötetet főleg diákok vásárolták, a leghamarabb viszont vitéz Somogyvári Gyula „Virágzik a mandulafa" c. regénye fogyott el ékes tükreként az úri magyar középosztály érzés- és ízlésvilágának. A jobbra tolódás éveiben a könyvnapokat addig lelkesen felkaroló Verseghy Kör ilyen irányú tevékenysége alábbhagyott. Elmaradtak a könyves ünnepekhez kapcsolódó irodalmi rendezvények, a városi és megyei előkelőségek jelenlétében megrendezett könyvnapi megnyitók. A kör humanista-liberális felfogású tagjai is hallgatásba merültek. A zsidó vallású könyvkereskedők pedig az ismert okok miatt lassan lehetetlenné váltak. Annál jobban felerősödött a jobboldali szervezetek, bajtársi egyesületek hangja. A negyvenes évek fordulójától már az ő szavuktól volt hangos a könyvnap s egyre jobban a város közélete is. így pl. a Turul „Damjanich" Bajtársi Egyesülete saját sátrában - az egykori cikkíró szavaival élve - „ízig-vérig magyar" műveket mutatott be, köztük kiemelten Somogyvári „És Mihály harcolt"-ját. A MOVE és a Turul női táborai pedig egymással versengve terjesztették az irodalom „gyöngyszemeit" amelyekben „az örök emberi magyar arca" legtisztábban nyilatkozik meg. 1941. június 4—5—6. Hazánkban, így városunkban is az utolsó - viszonylag békés könyvnapok, A megyeszékhelyen a vártnál nagyobb sikerről számoltak be a lapok. Elfogytak a sátrakból a szolnoki írók művei, Mécs László verseit pedig egymás kezéből kapkodták a vásárlók. A felszabadulás előtti utolsó könyvnapon már a háborús helyzet alakulása miatt csak igen korlátozott mennyiségben került könyv még a kereskedések polcaira is. 1944. június 2-án - éppen amikor a könyv más esztendőkben útrakelt, s a könyvsátrak pultjain kínálta magát az olvasóknak, a városra bombák ezrei zúdultak elzárva nemcsak a könyv hagyományos útját, hanem gyakorlatilag lezárva egy nehéz, kulturális szempontból is súlyos ellentmondásoktól terhelt negyedszázadot. 168

SZURMAY Ernő: Könyvünnepek Szolnok megyében. 1929-1978. Szolnok, 1979. Kézirat. 2. 126