Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

TANULMÁNYOK - Szurmay Ernő: Szolnok közművelődésének története az első világháborútól a város felszabadulásáig 1914-1944 / 91. o.

rázó jelentősége, ha a városnak a maga kulturális látni- és tapasztalni valói megvannak."

139 Egy új kultúrpalota felépítésének szükségszerűségével érvelt dr. Tóth Tamás polgármester akkor is, amikor a Könyvtár és Múzeum Egyesület közgyűlésén Gettler Izidor bankár azt javasolta, hogy a múzeum költözzék az Iparvállalat megürülő székházába, ahol helyet kaphatna a Művésztelep állandó kiállítása is. A polgármester állásfoglalásának megfelelően a múzeum ideiglenesen a városi bérház alagsorába került a könyvtárral együtt. A múzeum tehát ideiglenesen, az új kultúrpalota tervezett megépítéséig az ún. városi bérház alagsorában kapott helyet. Megnyugtató módon végződött a Hildörökösök és a város közötti viszály is. Hild Elza hajlandó volt átengedni a Hild-gyűjteményt Hild Viktor síremlékének város által történő felállítása és a temetési költségek megtérítése fejében. Dr. Márton Lajos vállalkozott e hagyaték felmérésére. így a Balogh Béla által gyűjtött anyag és a Hild-hagyaték már megvetette a múzeumi gyűjtemény alapjait}*

1 A Hild-hagyatékkal régiségek, gazdag érem-és kéziratgyűjtemény került a múzeum birtokába. A szolnoki múzeum létesítését — már az eddigiekből is kitűnően — a szakmai közvélemény lelkesen fogadta, s a maga eszközeivel igyekezett is a megvalósulást segíteni, így Petrovich Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója 12 nagyértékű festményt adott a múzeumnak: Vaszary János, Olgyay Ferenc, Otto von Thoren, Raffait Ignác, Hegedűs László, Kacziány Ödön, Faragó Géza, Mihalik Dániel, Mednyánszky László, Katona Nándor, Koszta József, Zemplényi Tivadar képei kerültek a korabeli híradás szerint a városi múzeum tulajdonába. így már csak Tina Blau osztrák festőművésznő képei hiányoztak a valaha Szolnokon alkotó művészek művei közül.

143 Kiállítások Szolnok két háború közötti közművelődéséről szólva nem mellőzhető a szolnoki képző- és fotóművészek ilyen irányú tevékenysége sem. Nem csupán a megvásárolt alkotások ízlésformáló erejére, nemcsak a különböző kiállításokon szereplő műalkotások szemléletformáló hatására gondolunk, hanem az itt élő, dolgozó művészeknek a város közéletében, a lakosság tudatformálásában való közvetlen részvételére is. A Tanácsköztársaság leverését követően 1920-ra a Szolnoki Művésztelep lakásai és műtermei már használhatók voltak, és 1924-től kezdve megrendezték ott a szokásos évi tárlatokat is. A kilenc „régi", szolnoki mesteren: Fényes Adolfon, a két Pó139

Uo. 1931. februáx26. 140

Uo. 1934. május 27. 141 Uo. 1934. április 15. ^"SZMLalisnáni iratok. 12.496/34. 143

Szolnoki Cjság 1934. július 15. 121