Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)
TANULMÁNYOK - Szurmay Ernő: Szolnok közművelődésének története az első világháborútól a város felszabadulásáig 1914-1944 / 91. o.
befonódott a múzeum ügyével. A múzeumot is magába foglaló kultúrpalota építésének ügye már a háború előtt komoly formát öltött. Akkor — az ismert okok miatt - ez nem valósulhatott meg. A forradalmak után 1923-ban a leletgazdag Zagyva-parti ásatások alkalmával merült fel újra egy „Szolnoki Tudományos és Közművelődési Egylet" alakításának gondolata, amelyben a múzeumi szakosztály is működött volna. Dr. Elek István, dr. Czakó Elemér és természetesen dr. Balogh Béla voltak a gondolat lelkes ébren tartói. Dr. Tóth Tamás polgármestersége kezdetén el is készült az alapszabály, de az egyesület megalakulása még váratott magára. A múzeum magva az un. Hild Viktor-féle gyűjtemény lett volna. A város és a Hild-örökösök között azonban ellentét támadt, így a múzeum létesítése ismét lekerült — ha időlegesen is - a napirendről. 1927 májusában a Magyar Földrajzi Társaság szolnoki vándorgyűlése, az ekkor rendezett helytörténeti kiállítás, amelynek előkészítésében 3 hónapon át 100 gimnáziumi és felsőkereskedelmi iskolai tanuló és a két középiskola legjelesebb tanerői (Balogh, Vörös, Winter, Tóth, Marks stb.) vettek részt, adott újabb reményt a múzeum létesítésére. 1930-ban dr. Szilády László egyetemi m. tanár, a Nemzeti Múzeum őre karolta fel a Szolnokon létesítendő múzeum ügyét. A vidéki múzeumok felügyelőjével együtt tárgyalt is az elhunyt Hild Viktor nővérével a hagyaték átengedése ügyében. A múzeum alapjait képezhette volna az ún. tószegi gyűjtemény és a Balogh Béla birtokában lévő anyag is. 1932 őszén az Iparművészeti Társulat szolnoki vándorgyűlésén dr. Czakó Elemér ny. államtitkár előadása keltett újabb reményt. Szolnokon hovatovább társadalmi mozgalommá vált a könyvtár- és a múzeumügy, amelyet Szilády professzor vezetésével a Nemzeti Múzeum tudós gárdája is támogatott. így került aztán sor 1933/34-ben a könyvtárügy rendezésével együtt a múzeumi gyűjtőhely megteremtésére. A múzeum megfelelő elhelyezésére már korábban több elképzelés alakult ki. A legalkalmasabbnak tűnt a régi posta épületének igénybe vétele, mivel várható volt az új postapalota megépítésével a régi belátható időn belüli felszabadulása. Márton Lajos, a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának vezetője és Schneller Vilmos a vidéki múzeumok szakreferense Balogh Bélával, Kiss Gáborral, a városi könyvtár akkori őrével, Elek Istvánnal, a város kulturális életében irányító szerepet vállalaló tisztifőorvossal és Kerekes Sándor helyettes polgármesterrel már helyszíni tárgyalást is folytatott. Elképzelésük szerint az épület földszintjén kapott volna helyet a könyvtári kölcsönző és az olvasóterem, az emeletekre került volna a múzeumi rész, a Művésztelep „képmú1 OQ zeuma ' és a kiállító terem. Az épület megszerzéséért más oldalról is megindult a harc. Egyesek kislakásokká akarták átalakítani. Egy másik, egyre terebélyesedő tábor a megvalósulás küszöbére került leánylíceum céljára szerette volna igénybe venni. A kultúrpalota ügyét szívükön viselőkkel rokonszenvező Szolnoki Újság így érvelt: ,,Nagyon jól tudjuk, egy város tradíciók nélkül, műemlékek híjján (!) nélkülözi azt a magasabb szempontból vett jelentőséget, ami ma minden nagyobb jelentőségű városnak elengedhetetlen kelléke, és ma annyira hangoztatott idegenforgalmának is egyik vonzereje, magya137 Uo. 1533. január 22. 138 Uo. 1930. szeptember 18. 120
