Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

ADATTÁR - Ágoston Gábor: A szolnoki szandzsák 1591-92. évi összeírása I. / 221. o.

így fizesse." Ezt a rendelkezést szandzsákunkban azonban aligha tartották be, mert a mezei bírságpénzek címén feltüntetett várható jövedelmek összegei a legváltozatosabb viszonyban állanak a háne-számokkal, s köztük semmiféle rendszer nem állapítható meg. Itt kell szólnom még a reszm-i polacsina tételről, ami tudomásom szerint az eddig kiadott, magyarországi vonatkozású kánunnámék közül csak a szerémiben szerepel, ahol az ádet-i destbáni szinonimájaként fordul elő.

33 Defterünk számos helye valóban igazolja e kifejezés ilyen értelmezését. Meg kell azonban jegyezni, hogy több falunál mindkét tétel megtalálható, így elképzelhető, hogy az összeíró a két terminus együttes használatával a különféle kártevésekért szedett bírságok között valami különbséget akart kifejezni.

34 Az egyes falvak várható bevételeinél rendesen a legutolsó helyen szokott szerepelni a verekedésért, testi sértésért, lopásért stb. fizetendő büntetéspénz, amit összeírásunk (a fogalom leszűkítésével) bád-i hava néven vesz számba. A törvények értelmében a birodalom egész területén lopások verekedések alkalmával csak a hadiknak volt joguk eljárni.

35 A hódoltsági területeken a valóság azonban most is rácáfolt az elméletre, s régi és új keveredéséből egy sajátos igazságszolgáltatási rendszer fejlődött ki. Ebben a rendszerben a törökök leginkább csak a büntetéspénzek beszedésében éreztették jelenlétüket.

36 Szandzsákunkban a rája fejbetörésért 100, maradandó ütésnyomért pedig 50 akcse büntetéspénzt fizetett, amely az oszmán törvények értelmében „szabad" (szerbeszt) timárbirtokokon a birtokost, a „nemszabad" birtok esetében pedig fele részben a szpáhit és a szandzsákbéget illette.37 A helyi viszonyokhoz való alkalmazkodás jele, hogy az egyes települések jövedelmének felmérésekor az összeírok számoltak a vándorokkal (hajmáne) is. E másutt is előforduló, nehezen körülírható és adóztatható „vándor" néprétegbén vidékünkön a „S amit némely vilajetben ádet-i destbáninak mondanak, az ebben a szandzsákban restm-i polacsinaként jegyeztetett fel." BARKÁN, 1943. 310. Ld. pl. Takson, örvin falvak adótételeinél. Megkülönböztetésül a reszm-i polacsinát „vetésbe gázolt jószág bírságpénze "-ként fordítom. A török forrásokban polacsina alakban olvasható szó etimológiája világos. Aszó a szerb-horvát szótárakból ismert poljak szóból ered, ami mezőó'rt, csőszt, kerülőt jelent. A szó végi „k"-ból palatalizáció útján cs lett, az -ina pedig ismert utótag (vö. pl. pocsepina). A poljaiíina szó egyébiránt a mai szerb-horvát szótárakban is ismert mezőó'rdíj, csőszbér (poljarina) jelentésben. Ld. Srbskohorvatsko-Madarski Reínik. Glavni urednik, Kaiman Kova?. Növi Sad, 1971. 554. A szó ilyetén etimológiája miatt nem zárható ki az az értelmezés, amely szerint itt nem pusztán bírságpénzről van szó, hanem olyan illetékről, amelyet a rája a mezők őrzésére felfogadott mezőőrök, csőszök tartása fejében fizetett urának. Ezzel kapcsolatban ld. Kanuni i kanun-name za Bosanski, Hercegovaíki, Zvornicki, KlisTci, Crnogorski i Skadarski sandiak. Sarajevo, 1957. 31. 31. jegyzet. (Ez utóbbi adatra DÁVID Géza hívta fel figyelmemet.) 35 , , , Bar ikádit bírónak szokás fordítani, feladata jóval túlterjedt az igazságszolgáltatás keretein. Fontos szerepe volt a vallási és jogi ügyek mellett a közigazgatásban, a gazdasági és pénzügyi életben, de munkája nélkülözhetetlen volt hadfelvonulásokkor is. Vö. GY.KÁLDY-NAGY, „Kádi". Encyclopédie de l'Islam (Nouvelle edition) IV. Leiden, 1974. 391. DÁVID G. 1982. 34. skk., HEGYIK., 1985. 232. skk. 36

Erről bővebben ld. HEGYI K. 1985. 240. skk. 37 A „szabad" kifejezés itt természetesen nem a jószág fölötti szabad rendelkezést jelenti. Jelentésére ld. BARKÁN, 1980. 839-843. KÁLDY-NAGY Gy. 1970. 26. DÁVID G. 1982. 27. 98. jegyzet. 228