Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

ADATTÁR - Ágoston Gábor: A szolnoki szandzsák 1591-92. évi összeírása I. / 221. o.

38 ridegeket és a rétes embereket véljük felfedezni. Tájékunkon bizonyára szép számmal lehettek, hisz a ziámet- és timárbirtokosok külön kérték a tőlük járó adók (rüszúm-i hajmáne) beszámítását a települések jövedelmébe. Kérelmüknek meg is lett az eredménye, s számos falunál valóban tisztes summákat könyvelhettek el a vándoroktól várható bevételként. No persze az adószedők nem merészkedtek a láp világába, hisz annyit a törökök is tudtak: e tájon idegen számára ez Istenkísértés. De nem is kellett, hisz a települések testületileg voltak felelősek az adókért, így a falubélieknek érdekükben állott felkeresni a templom tornyát csak messziről ismerő ridegeket, rétes embereket.

39 Csak a nagyobb településeken vették számba a kóbor állatok és emberek (java)

40 az elfogott szökevények (kacsgun) után befolyt jövedelmeket, illetve ezek kiváltási díjából (müzsdegáni)

41 származó bevételeket. Ezekkel együtt szokták felsorolni a távollevők vagyona (mál-i gaib) és a nyomaveszettek vagyona (mál-i mefkud).

42 után járó bevételeket és az úgynevezett bejtülmál jövedelmeket is. Bár maga a bejtülmál is a gazdátlan javak és hagyatékok eladásából származó bevételeket jelenti,

43 ha ez a fenti két tétellel együtt szerepel „hagyatékból való bevétel"-nek szokás fordítani. Előfordul összeírásunkban a bejtülmál azonban másik jelentésében is: ,,bejtülmál-i hassza és amine". Itt a bejtülmál jelenti azt a pénzügyi szervet, amely a fent említett jövedelmeket kezelte, a 10.000 akcsénál nagyobb hagyatékokat a bejtülmál-i hassza, az annál kisebbeket a bejtülmál-i amme intézte. Összeírásunk ugyancsak sommásan, a fentiekkel együtt jegyzi fel a bírósági idézés illetékét (ihzárije) a piaci pénzeket (ihtiszábije) a kereskedelemmel kapcsolatos vámokat (bádzs, gümrük) a révpénzt (reszm-i ubur-i iszkele), a gyertya öntési illetéket (reszm-i semháne) a birkafej és boza-ital árusítása után járó pénzeket (reszm-i szerháne ve bozaháne) és egyéb illetékeket. Ezeket a bevételeket az összeírok azonban csak más, A szilaj pásztorok és rétes emberek hajdanvolt világát GYŐRFFY István örökítette meg páratlanul szép dolgozataiban. Ld. Nagykunsági krónika. Karcag, 1984. 7-28. ill. 29—47. 39

Az adózás testületi jellegére ld. KÁLDY-NAGY Gy. 1970. 21. és uo. 53. jegyzet. A java mindkét jelentésben eló'fordul a forrásokban. „Gazdátlan, kóbor állat" jelentésére ld. BARKÁN, 1943. 127. FEKETE Lajos a 17. századi levéltári anyagban találkozott e szó „lakóhelyéről elköltött személy" jelentésével (ld. A siyagat-írástípus a török pénzügyigazgatásban. A MTA Nyelv és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei VIII. 195. 55. 66. jegyzet.) 16. századi forrásokban is jelent személyt. Ld. Tayyib GÖKBILGIN: XV-XVL asirlarda Edirne ve pa$a livási. Vakiflar-mülklcr-mukataalar. Istanbul, 1952. 111. 41

Erre ld. BARKÁN, 1980. 841. A gaibon általában azon személy értendő, aki lakhelyétől távol van, de akinek létezése nem kétséges, míg a mafkud azon személyeket jelölte, akik eltűntek, s akikről az sem bizonyos, hogy életben vannak-e vagy sem. Részletesebben ld. Émile TYAN: La condition juridique de ,,1'absent" (mafküd) en droit musulman, particuliérement dans le madhab hanafíte. Studia Islamica 31. 1970. 249-256. 43

FEKETE L. 1940. 55., 65. jegyzet. Ld. még FEKETE L.-KÁLDY-NAGY Gy.; Budai török számadáskönyvek 1550-1580. Bp. 1962. 607. 44 / FEKETE L. 1940. 18. századi források alapján. A 10.000 akcse azonban mar I. Szülejman (1520-1566) alatt is valamiféle határ lehetett. Ld. Malatja bevételei között. Refet YINANC-Mesut ELIBÜYÜK: Kanuni devri Maiatya tahrir defteri (1560). Ankara, 1983. 16., 20. 229