Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Zsoldos István: Elemi csapások Kisújszálláson a XIX. század második felében / 69. o.
lés hálás köszönetét fejezi ki azoknak, akik önfeláldozó munkával a Mirhó szakadása betöltésénél működtek. 12 A város védelmére Kisújszállás északkeleti határrészén a Nagykert és a volt dévaványai vasút mentén, majd a Gyalpárnak haladva ekkor építették azt a hosszú gátat, amely a legöregebb emberek emlékezetében ,,p a p g á t" néven még a mai napig is él. A gátépítéshez nemcsak földet használtak töltésként, hanem a földbe szénát, szalmát, tüzelésre alkalmas gallyat stb. belehánytak, hogy a föld jobban kössön. Ezeket a legközelebb eső udvarokról, az ,,érfoki lakosok"-tól (mai Dózsa György u.) vitték el, holott ezek voltak a város legszegényebb családjai. Később ezek a családok kérelemmel fordultak a képviselőtestülethez, hogy az elhordott szénáért, szalmáért a város térítést fizessen. Kérésüket azzal az indokkal utasították el, hogy ,,az összes lakosság 18 napi erőfeszítésével készült védgát éppen az ő házaik megmentését szolgálta elsősorban." 13 Azért a szegényebb „érfoki lakosok", akik igazolni tudták, hogy tőlük is vittek el ilyen célra tüzelőt, „némi kárpótlást kaptak". 14 Az 1876-os árvíznél is pusztítóbb volt az 1888-as ár. A veszélyre az alispán táviratilag figyelmeztette a polgármestert: „hogy a Tisza, Dobnál elszabadult, 10 km szélességben 1 méter mélységben Karcag felé, a Tisza-Beő és Fegyvernek között kiöntött víz pedig Kenderes felé folyik." S kéri, hogy gondoskodjék a város védelméről. A polgármester (Pethe Gábor) elnöklete alatt 31 tagú vészbizottságot alakítanak, s ezt a képivselőtestület teljes intézkedési jogkörrel ruházza fel. 15 Az ár ellen a város területének védelmére a lakosság körtöltést épített, s ezt később időről időre, a szükséghez képest javítgatni kellett. 16 A szemtanú hitelességével Báthori Gábor írja le az árvíz látványát: „Marc. 30-án a vasúti töltés tartotta fel a vizet. A határ olyan látványt nyújtott, milyenre az akkor élők sem emlékeztek; a szem akármely pontról széjjeltekintett, semmit sem láthatott egyebet, mint a sík tengert." Később a vasút alatti hidat megnyitották április 3-án, az emberek serény munkájának következtében megmenekült a város. „Védgátunkat annyira elkészítettük, hogy a víz ... 1 öl és 14 hüvelyk (1 hüvelyk 26 mm) magassága dacára is nem rohamozta meg városunkat." 17 Az 1888-as tiszai árvíz a legnagyobbak közé tartozott, hisz az áradás során 230 ezer ha-t öntött el a több helyen is gátat szakító Tisza. Kisújszállásra a Rakamaz felől induló víz a „Hortobágy-Berettyó ártéren érkezett el", majd március 29-én Tiszabő és Fegyvernek között a rendkívül magasan tetőző ár elmosta az addig árvízmentesnek vélt 2 km-es magas partot. Az áradat ismét a gátakat megkerülve töltötte fel a mentesített öblözetet, és az április 17-ig kiömlő vizével elöntötte a nagykunsági települések jelentős részének határát is. Ekkor folyt utoljára árvíz a Bodzás éren, illetve a kontai és a turgonyi erekben. 18 12 SZML Kisújszállás jkv. 1876. május 17. - 34. 13 SZML Kisújszállás jkv. 1876. - 34. 14 SZML Kisújszállás jkv. 1876. - 53. 15 SZML Kisújszállás jkv. 1888. március 30. - 24. 16 SZML Kisújszállás jkv. 1888. március 30.-34.; Közig. ir. 168, 769. 17 - - , Kisújszállás Néprajzi Kialhtoterem dokumentációs anyag. D. 82. 1. 53. 18 TÓTHA. 1986. 46. 73
