Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karcag város erdőgazdálkodása a XVIII. század közepétől napjainkig / 51. o.
re. 39 A város mégis inkább a saját dolgozóira, az erdőőr felügyelete alatt munkát végző 6-8 emberre számíthatott. Az erdőgazdálkodás erdőtelepítésen kívüli műveleteit (tisztítások, gyérítések, csemetekerti munkák) ők végezték. A tanácsnak a fásításokra megfelelő hitelkeret állt rendelkezésére, 1957-ben azonban már megyei pártbizottsági ülésen kellett foglalkozni a fásítások ütemének lassulásával. A tanácsi szervek munkáját is bírálták, mert a rendelkezésre álló pénzügyi keretet esetleg más, nem erdészeti célokra használták fel. 40 Sőt még az a helyzet is előállt, hogy a megtermelt csemetét nem volt hová és kivel elültetni - szemben az ötvenes évek elejének nagy csemetehiányával. így kaptak a városok fokozott feladatokat mind a belterületi, mind a külterületi fásítások megoldásában. Karcagon továbbra is nagy figyelmet fordítottak a belterületi fásításokra. Míg korábban a sokszínűség, a fafajok szerinti elkülönültség jellemezte az utcákat, az egykori jegenyenyárfás, szilfás sokszor azonban fátlan kapuelőket, utcákat a gömbakácsor váltotta fel. Ezt a változást a telefon- és villamos légvezetékek indokolták. Ugyanakkor a belterületi nagy porták beépítésével egyre több zöldterület veszett el. Az átalakulás természetesen a város körüli erdőket, illetve a zöldövezet többi tagját, a kerteket, temetőket sem kerülte el. A régi csőszházak, a faiskola előtti öreg zöldjuharok, a lógerok - melyekből már csak egy fogadott szálastakarmányt -, a naponként kihajtott két (később egy) csorda még a régi világot idézték. A Vásártér beépítése, a Szeles-csárda lebontása, a 4-es számú főútvonal városon kívüli szakaszának megépítése, a forgalom kiterelése, a kórház építésének elkezdése, a temetők, kertek épületeinek, berendezési tárgyainak változásai már egy új, másként formálódó világot jelentettek. Ebben a helyzetben az erdészet - az 1961. évi erdőtörvény (Vll.t.) útmutatásai alapján — igyekezett a felszabaduló, illetve parlagon maradó térületeket minél előbb befásítani. A város vezetősége 1963-ban 1. sz. határozatában intézkedett a xárosi zöldövezet megvalósításáról. 41 A határozatban jelentést kértek az erdészet jelenlegi állapotáról, amelyet Matuz János városi főagronómus 1964 februárjában készítettel. A „Jelentés Karcag város fásítási problémáiról" 42 címmel összeállított dokumentum összefoglalása volt a felszabadulás óta folytatott városi erdőgazdálkodásnak, ugyanakkor pedig máig ható feladatokat is rögzített. Érdemes néhány részletét idézni. A zöldövezet kialakításával kapcsolatban legelőször a meglévő erdck nagyobb védelmét rendelték el „a tippanszedési engedélyeket a belterületi erdőkben felfüggesztettük... a fiatal erdőkben a legeltetési tilalomra ismételten felhívtad; a figyelmet." A város csemeteszükségletét részben a városi kertből (gömbakác), részben a szolnoki és a gyulai erdőgazdaságtól (akác- és nyársuhángok) fedezték. Ez utóbbiak azonban szállításukat fokozatosan csökkentették, így egy új faiskolát kellett léesiteni. (A Rok39 « Erdősáv. (A Szolnok Megyei Állami Erdőgazdaság Üzemi Híradója.) 1956. A'.. 40 . , , , VILCSEK János: Napirenden a fásítás Szolnok megyében. Erdőgazdaság. 1947. 11.4. 41 A tanácsi határozatokról lásd: „Karcag Városi Tanács és a Városi Hazafias Népfront Bizottság Értesító'"-jének megfelelő - itt nem részletezett — számait. 42 JELENTÉS Karcag varos fásítási problémáiról. (Stencil sokszorosítás.) Egy féldány a szerző birtokában. 61
