Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karcag város erdőgazdálkodása a XVIII. század közepétől napjainkig / 51. o.

III. A magyar erdőgazdálkodás történetében is döntő változást hozó, ,,a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról" intézkedő 600/ 1945. ME. sz. rendelet a karcagi városi erdők birtokviszonyát nem érintette. A rendelet értelmében ugyanis a 10 kh-tól (5,755 ha) 100 kh-ig (57,55 ha) terjedő erdőbirtokok városi (községi) tulajdonban maradtak, illetve kerültek (52. §.). Az állami kezeléssel, felügyelettel természetesen legelőször az újjáépítéshez szükséges fakitermelést kellett biztosítani, ugyanakkor a faínséges időszak fokozott erdőrendészeti feladatokat is jelentett. Karcagon is szükség volt az erdő fokozott felügyeletére, védelmére, hiszen 1944/45 telén nemcsak az István-mulató faszerkezetét használták fel a kórház, iskolák és malmok fűtésére, hanem az erdőkből is vágtak ki fákat. (így az Egyházföld melletti akácost, ami viszont sarjakról szépen felújult.) A város körüli erdőkben jelentős kár mégsem keletkezett, a csemetekert (faiskola) működése és a belterületi fásítások viszont néhány évig szüneteltek. Érdemes azonban megjegyezni, hogy már 1948-ban a város a karcagi állami csemetekertből 25 ezer db gledicsia-, 20 ezer db tölgy- és 10 ezer db fenyőcsemetét igényelt.

33 Tehát az erdőterület növelése, a belterületi fásítások folytatása, újrakezdése továbbra is a város céljai között szerepelt. A tanácsrendszer kiépítésével, továbbá az erdészeti közigazgatás többszöri átszervezésével, a tagosításokkal, téesz-alakításokkal a városi erdők helyzete részben módosult. Míg a korábbiakban a város erdői (néhány kisebb birtokos, illetve a közbirtokosság erdőterületével együtt) jelentették az egész település határában az erdészeti kultúrát, addig a harmadik ötéves terv időszakában más fásító, erdőgazdálkodó egységek is létrejöttek. Mindenekelőtt a Disznóréten és Apavárán jelentős (több mint 500 ha) területek kerültek államerdészeti kezelésbe. Ugyanakkor a termelőszövetkezeti mozgalom nagykunsági kibontakozásával a téeszek, illetve az állami gazdaság és a mezőgazdasági kísérleti intézet is fásítóként, erdőgazdaként jelentkezett. Mindezek az átalakulások, a szocialista gazdálkodás alapjainak megteremtése egy kibontakozó, minden korábbinál nagyobb és kedvezőbb körülmények között kezdődő országfásítási akcióval egyidőben következtek be. Az 1949-ben kidolgozott, majd elfogadott országfásítási terv a települések vezetésére, szakigazgatási szerveire is jelentős feladatokat rótt. Például amikor a 8714—28/ 1949. FM sz. rendelet ,,a fásítási akció előmozdítása érdekében lehetővé tette, hogy a közterek, utcák, mezei dűlőutak, közutak és egyéb területek faállományának pótlására ... a termelt készletekhez viszonyítva, korlátlanul — díjmentesen — álljon rendelkezésre a csemete",

34 Karcag csak saját városi csemetekertjére számíthatott. (A Kunmadarasi út mellett lévő államerdészeti csemetekertből az államerdészeti fásítási feladatokat próbálták megoldani.) A város ilyen irányú tevékenysége viszont például szolgálhatott a megyében, hiszen egyre-másra létesítettek városi (községi) csemetekerteket, illetve 33 „ „ , Debreceni Erdofelügyeloseg Szolnoki Osztálya Szolnok (Továbbiakban: EF. Szolnok). Nyilvántartás az állami csemetekertekből kiszolgáltatott facsemetékről és azok mikénti felhasználásáról. 1948. 1. és 22. tételszám alatt. 34

SZML SZÁEG 1945-1954. 5 éves fásítási terv. 1949. KEMÉNY Lajos: Jelentés... az 1949/50. évi fásítások ügyállásáról. 59