Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karcag város erdőgazdálkodása a XVIII. század közepétől napjainkig / 51. o.

a suháng- és sorfanevelés céljaira faiskolákat.

35 A tanácsi szervek legelőször ugyanis a belterületi fásításokban akartak eredményeket elérni. A meglévő fák fokozottabb védelméről a 2.040/1949. Korm. sz. rendelet intézkedett úgy, hogy a fák kivágását hatósági engedélyhez kötötte. Ebben a helyzetben a lakosok szemében minden fa az ,,államé lett", mert csak annak engedélyével lehetett - a beteg, széltörött stb. egyedeket - kivágni. „Jelenleg úgy néz ki, hogy Karcagon nem szeretik a fákat — írta a város vezetősége 1954-ben —, nem gondozzák, de sok esetben felelőtlen elemek ki is tördelik a fiatal csemetéket. Ehhez a nemtörődömséghez hozzájárult az is, hogy a ház előtt, az utcán lévő fákat a háztulajdonos nem tartotta a magáénak és nem gondozta, mert a fa állami tulajdon, és még a gallyalást is mindig a város végeztette el, ami pedig neki is komolyan segített volna tüzelő hiányán."

36 Mindezek ismeretében azonban a városi tanács továbbra is szorgalmazta a város útjainak, tereinek fásítását. Az indoklásban a szépészeti és egészségügyi szempontok mellett a fejlesztési célkitűzések is ott szerepeltek. A belterületi fásítások, de még inkább a csemetekert és a gyarapodó városi erdők ültetése, gondozása Béres János erdőőr feladata volt. A felszabadulás utáni erdőtelepítések között elsőként kell megemlítenünk a Karcag—Vásártér vasúti megállóhely környékének fásítását. Ott vályogvető gödrök helyén kocsányos tölgyest, a vasútoldalban pedig nemesnyárast telepítettek. 1954-ben már mintegy 20 kh (kb. 11,5 ha) új városi erdőről írhattak.

37 A Karcag-Vásártér-környéki erdőtelepítések közvetlenül kapcsolódtak a századforduló óta meglévő Erzsébet-ligethez, így Karcag körül — a meglévő kertekkel és temetőkkel — a nyugati és északi részen zöldgyürü kezdett kialakulni, amely alapot jelentett a további fejlesztéshez. Az első ötéves terv folyamán ugyanis - szovjet példák alapján — felvetődött a városi zöldgyűrűk létesítésének gondolata. A Szolnok megyei városok — köztük Karcag — elképzelései az országos (szak)sajtóban is helyet kaptak, vitára adtak okot. 1954-ben az ország egyik vezető erdésze úgy látta, hogy az alföldi városok zöldövezetét a sztálingrádi példa alapján kell kialakítani. Azaz, a zöldgyűrű erdőit össze kell kapcsolni a belterületi fásításokkal, útmenti fasorokkal, de úgy, hogy az új erdőket csak a kevésbé jó talajokra ültessék. A jó termőhelyű részeket mezőgazdasági (kertészeti) művelésben kell tartani.

38 Láthattuk, Karcagon ez a törekvés a kezdetektől megfigyelhető. A munkák kivitelezésével kapcsolatban még egyszer utalnunk kell arra, hogy az 1029/1951. MT. sz. határozat szerint az országfásítás sikerét elsősorban a tömegszervezetek alapozhatják meg. így 1952-től minden tavasszal megrendezték a ,,Fák Hetét". Az iskolásokat, intézményi dolgozókat vitték ki fát ültetni. Például 1956. április 14én a karcagi fiatalok 25 ezer darab akáccsemetét ültettek el a tanács által kijelölt hely35 Lásd: Munka a csemetekertekben. Erdőgazdaság. 1950. 105.Karcagon - a fenti cikk szerint nagyüzemi csemetekert létesítésére, sőt önálló erdőgondnokság alakítására is ajánlottak fel területet. 36

SZML Szolnok Megyei Tanács V.B. Mg-i osztály (Továbbiakban: SZMT V.B. Mg. O.) 1954. 657/ H-2-661. 661-6/2. Karcag V.B. 1954. február 4. ülése. 37

Uo. 66-15/1/1954. 38 KERESZTESI Béla: Hozzászólás a hullámtéri fásítás és városfásítás kérdéséhez. Erdőgazdaság. 1954.9: 11-12. 60