Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Nagy Márta: A karcagi görög templom ikonosztázionja / 21. o.

képfal, ill. az architektúra és a teljes képfal, másrészt a faragásokkal díszített állványzat és a festés viszonyából. Nézzük sorrendben ezeket az összetevőket. \.Az ikonosztázion egésze és kicsiny egységei, az egyes táblák is egyetlen forma variációra épültek. Ez az alapforma az apszisív és az általa határolt horizontális szakasz (2. melléklet, Lábra). Ez az alapforma legkisebb változtatással a legalsó és a negyedik sor tábláinál ismétlődik meg aránybéli módosulással: a legalsó sor táblái zömökebbek, míg a negyedik sor táblái nyújtottabbak (2. ábra). E két sor tábláinál a mester az alapformához viszonyítva csak a felső ívet módosította, míg az alsó szél változatlan. Az alapképsor (második sor) és a harmadik sor táblái esetében az előzőhöz hasonlóan változik a felső ív, az alsó szél pedig kissé befelé íveltté válik. Ezek az alsó ívek nemcsak a faragásoknak adnak helyet, hanem lágyan hullámzó, kellemes ritmust teremtenek az ikonfal legexponáltabb részén. A faragások megsokasodásával a képfal megkönnyül (3. ábra). Ezt a két sort keretezik az 1-ső és 4-ik sor azonos kialakítású táblái, így mintegy önálló egységet képeznek az ikonosztázionon belül. A diákonusi ajtók tábláinak fölső íve az előző két típushoz hasonló, de az alsó szél két kiugró lekerekített ívben végződik, mintegy lábazatot képezve (4. ábra). Ez a forma nem ismétlődik több helyen, jelezve, hogy a két diákon usi ajtó önálló egység az ikonfalban. Középtengely. A Királyi ajtó két alsó ikontáblája a második és harmadik sor tábláit ismétli. A két fölső tábla azonban újabb variációja az alapformának (5. ábra). Ennek a formának helyhez adekvát, horizontálisan elnyújtott variációja az „Utolsó vacsora" táblája (6. ábra). Fölötte a 3-ik és a 4-ik sorban a középtengely ikonjai az alapképsor tábláinak másai azzal a módosítással, hogy a két ikon függőleges széleinek közepe háromszög alakban benyúlik (7. ábra). A táblák ilyen kialakítása azonos az „Isten szeme "-kompozícióéval. A középtengely tábláinak formája — a Királyi ajtó két alsó tábláját kivéve, de beleértve a Kálvária-jelenet tábláit is — máshol nem ismétlődik meg. Ezzel a formai megoldással a mester hangsúlyozni kívánta a középtengely különleges fontosságát az ikonfalban. Az alapforma egyedüli variánsa maga a Királyi ajtó (8/a. ábra) és a terjes képfal formája is (8/b. ábra). Az ikonfal alsó négy sorába többé-kevésbé azonos táblák kerültek. Ezek monotóniáját szinte feloldják a felső harmad ovális táblákra komponált ikonjai, melyeknek „előhírnökei" a diákonusi ajtók fölött elhelyezett kerek táblák. A felső harmad ovális táblái lehetővé teszik a faragások megsokasodását, aminek következtében nemcsak a képfal felső harmada, hanem a teljes képfal könnyedebbé válik. A kereszt szárain elhelyezett 4 kicsi tábla az alapforma egyedüli variánsa. A kereszt alatt látható két szabálytalan ívű, alul kiszélesedő tábla az alsó kétharmad ikontábláit idézi, egyben összeköti az alsó kétharmadot uraló téglalapformát és a felső harmadra jellemző ovális formát. Az ikonosztázion gondolati csúcspontja a Kálvária-jelenet. A jelenetet előkészítő középtengelyt oly módon teszi hangsúlyossá a mester, hogy máshol nem alkalmazott táblákat használ, melyeket csak itt felállított oszlopokkal keretez. A felső harmadban még inkább kiemeli a Kálvária-jelenetet oly módon, hogy a hozzá vertikális irányban vezető középtengelyt az alsó négy sorhoz viszonyítottan kiszélesíti. Tehát az ikonfal egésze és kicsiny egységei is egyetlen formára vezethetők vissza. Ebben az egy formá38