Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Adatok a felső-varsányi Rákóczi kastély történetéhez / 297. o.

Útja Varsányon keresztül vezetett. Naplójában olvasható: 11 ,,... A következő nap jó­kor indulva, már délelőtt kilenc óra tájban Varsányon voltam régen Rákóczi és ké­sőbb Malonyai kastélyban, amely kastélyt a hozzá tartozó terjedelmes birtokkal együtt, Szolnokon megvagyonosodott kereskedő Durst haszonbérelte és nejével, csa­ládjával együtt a kastélyban laktak. Legidősebb fiuk, a magyarosított nevű Szomjas Józsi, a Zrínyi huszároknál volt hadnagy. Dursték a várkonyi urakkal barátságos ismeretségben éltek ... a saját fogatukon kocsiz­tattak a kastélytól alig félórányira eső Tisza partjához ... a várkonyi parthoz közel a Tiszában kikötött vízimalom legényei ... nagy ladikkal, bár küzdve a hullámokkal, ér­tem jöttek... Dursték ispánja igérte, hogy estenden kocsival fog várni ... Jó úton, jó lovakkal a Tisza partjáról szülőim lakát kis félóra alatt el lehetett érni..." Közbevetőleg itt szólnom kell a tiszavárkonyi Szalay kastélyról, amelynek épí­téstörténetéhez is szolgáltat a napló adatokat. Szülei az abonyi határban haszonbérel­tek birtokot, mert ott „kényelmes lakóház, tágas udvar és kellő mennyiségű gazdasági épület" volt. De ,, 1846-ban apám a várkonyi birtokán építtetett lakóházat - írja Sza­lay József — s talán 1847-ben oda is költözött, családjával együtt." 12 A napló más he­lyén a szent-tamási harcokból szabadságra hazaérkezve pedig azt írja Szalay József: „csak bámultam az emeletes házat ..." 13 A hadnagy visszatérése a megbeszéltek sze­rint folyt: „a vízi molnárok a csillapodott Tiszán néhány perc alatt a varsányi partra szállítanak, a ránk várakozó kocsira ültünk, és csakhamar Durstéknál voltunk, kik nyugtalanul vártak már reánk, mert amint mondták, déltájban egy erős német csapat a kastély előtt vonult el, de visszafordult Szolnok felé és ... úgy intézkedtek, hogy a mi fuvarosunkat és lovait jól tárták, s ezelőtt egy órával Török-Szent-Miklós felé indí­ták, meghagyva annak, hogy a nagy fogadóban várjon reánk. A saját fogatukon kocsiz­tattak Szent-Miklósra...", ahonnan tovább indulhatott Debrecenbe. A Felső-Varsány puszta birtoknagysága 1859-ben Fényes Elek szerint: 14 „Fel­ső-Varsány, Szolnokhoz tartozik, 5014'600 hold területtel; bírja a kir. kincstár (2630'1400 hold), és Gorove Károly és Lászlóné 2383'200 holdat." A Szolnokhoz tartozást nem véletlenül írta Fényes Elek, hiszen ez a Bach-korszak alatti állapotot tükrözi, amikor Varsány-puszta tényleg Szolnokhoz tartozott. 1880-ban történt a terület és a kastély életében döntő változás, amikor a kir. kincstár más kamarai birtokhoz hasonlóan Felső-Varsány puszta területét is értékesítette. Csak itt nem egytagban történő eladásról volt szó, mint Szolnokon az Alcsi puszta vagy a szolnoki vár és a Só- és a szálházak esetében, hanem a Pénzügyminisztérium 1880. évi 22210. sz. rendelete alapján telepítés indult Fehér Miklós ny. földművelés­ügyi államtitkár, tiszavárkonyi birtokos szakszerű irányításával. S 1880. augusztus 8­án az ideiglenes adás-vételi szerződést meg is kötötték. ,,A települők 35 község és pusz­SZALAY József: Egy honvéd élményei (Visszaemlékezések). Hazánk, Tört. Közlöny 1888. ápr. 255-256. 12 Uo. 1888. jan. 58-59. 13 Uo. 1888. febr. 95. 14 ­FÉNYES Elek: Magyarország 1859-ben statisztikai, birtokviszonyi és topographiai szempontból, Pest 1859. 147. 300

Next

/
Thumbnails
Contents