Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Adatok a felső-varsányi Rákóczi kastély történetéhez / 297. o.

tárói valók, s összes számuk kitett 289 családfőt. Települők tulajdonába ment 1200 négyszögölével számított 145 hold 600 négyszögöl beltelek, minden egyes beltelek 600 négyszögölben kimérve; az utcák nyíl egyenesek 10 négyszögöl szélességben kimérve; 2745 hold szántó föld, 181 hold közös legelő, 105 hold szőlő föld. Közcélra adatott 7 hold 240 négyszögöl beltelek, 61 hold föld, az úgynevezett „Rákóczi" kastély, egy magtár épület s egy kertészlak. Haszontalan terek, utcák, árkok, temető, piactér, határ árkok s fél Tiszameder területe, összesen 221 hold 446 négyszögöl."

15 A földhöz jutott telepesek igényelhettek 5-20 hold szántót s 600-600 négyszögöl beitelket. ,,A vételár holdanként 142 frt, beltelek s közös legelő aránylagos részéért külön vételár nem volt fizetendő. A vételárról holdanként 16 frt, ... a fennmaradóit öszszeg pedig 1881. szeptember 1-től számítandó 6%-os kamataival együtt 17 év alatt, 34 félévi részletekben volt befizetendő."

16 1882. április 11-én sor került a végleges adásvételi szerződések megkötésére. Ezt követően ,,a telepnek nagygyűlése kegyeletből s hálából, hogy a nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc birtokán a családi tűzhelyet megalapíthassák, a telepitvény nevét „Rákóczifaivá"-ban állapították meg..." A Rákóczi kastély szolgált kezdetben iskola, templom, községháza céljaira, méreteinél fogva erre alkalmas is volt. A Belügyminisztériumba küldött folyamodványukra a községgé alakulást 1883-ban engedélyezték s nevét „Rákóczi"-ban határozták meg. S mivel a lakosság ragaszkodott a község eredetileg megállapított nevéhez, 1901-ben ismét felvehették a Rákóczifalva nevet. Az új település ilyen elnevezése abban az időben nem ment könnyen, hiszen csak egy év múlva törölték a magyar törvénykönyvből az 1715. évi XLIX. törvénycikket, mely Rákóczit s Törökországban bujdosó társait hazaárulóknak nyilvánította. Csaknem 200 évig szerepelt a hivatalos törvénykönyvben, a Corpus Juris-ban az, „...hogy a legújabb lázadás fejei, Rákóczi és Bercsényi, valamint azoknak összes és egyes bármely rendű, állapotú követői ... hazájoknak közellenségei, lázadók és az igaz szabadság felforgatói, jelen szabály erejénél fogva törvényszerűleg száműzetteknek és törvényesen érdemlett büntetésük elvétele végett mindenütt üldözendőknek s elfogatandóknak határoztatnak és kijelentetnek. 3. §. Kikkel minden érintkezés és közlekedés, egyszerűen és általában, az összes és egyes országlakóknak, felségsértési büntetés alatt megtiltatik." Érdemes arra is emlékeztetni, hogy 1902-ben Heves és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye haladó szellemű képviselői követelték elsőként az országgyűléstől ennek a törvénycikkelynek a megsemmisítését. S javaslatukhoz rövidesen csatlakozott az egész ország, és így sikerült töröltetni ezt a szégyenfoltot a törvények közül. A varsányi birtok parcellázása után az új községben lévő Rákóczi kastély sorsa 1890-ben napirendre került, mivel a község Ny-i szélén a Tiszára nézőén feküdt és 1888-ban a község elbontatta a magtárt, hogy kövei felhasználásával a község közepén építsék meg az új iskolát. Ezt követte a kastély melletti másik épület, a kertészlak lebontása is. De mi lesz a Rákóczi kastéllyal? Jegyzőkönyv a Rákóczifalván 1906. október hó 26-án tartott képviselőtestületi dísz közgyűlés alkalmából. - Nyomtatott példány. Hasonmás kiadásban megjelentette a Damjanich Múzeum 1976. április 23-án a Rákóczifalván rendezett „Rákóczi emlékkiállítás" alkalmából. 26. 16

Uo. 27. 301