Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - J. Tóth Dezső: A kunszentmártoni mezőgazdasági szövetkezet gazdasági fejlődése a kollektivizálás idején (1948-1959) / 195. o.

A kunszentmártoni tsz-ek gazdasági fejlődésének bemutatása előtt meg kell állapítani, hogy a teljes kép megrajzolását — különösen az első években — akadályozza az eredeti dokumentumok hiányos volta, esetenként a meglévők szűkszavúsága. A kunszentmártoni tsz-tagság megélhetésének fő forrását a növénytermesztés biztosította, mert a gépállomás gépeit igénybe véve kevesebb befektetéssel és kevesebb kézi munkával is többet tudtak termelni, mint egyéni gazda korukban. Az állattenyésztés szerepe másodlagos volt, mert nagyobb anyagi ráfordítást és rendszeres emberi munkát igényelt. A Zalka Tsz 1949-es vetésszerkezete egyszerű: termeltek gabonaféléket, cukorrépát, napraforgót, borsót, burgonyát, olajlent, dohányt. Néhány növény termésátlaga (búza: 24,3, árpa: 26, burgonya: 104 q/ha) jelentősen elhagyta a községi, a járási és az országos egyéni gazdaságokét, mely annak köszönhető, hogy a közös gazdaság a községi átlagnál jobb minőségű, rendszeresen szervestrágyázott földjén alakult és gépi munkát vettek igénybe. A növénytermesztés a következő három évben is fontos szerepet töltött be a közös gazdaságok életében. Zalka Tsz-ben a már termelt növények mellett - az irányító szervek ösztönzésére, de a természeti feltételek híján jórészt sikertelenül - gyapot, ricinus, földimogyoró, mustár és sóskamag termesztésével is kísérleteztek. Az utóbbiakkal ellentétben a rizs éveken át öregbítette a tsz hírnevét.

3 Az első évhez képest a termésátlagok stagnálnak vagy visszaesnek. Nagyságuk elsősorban az időjárási viszonyoktól, a jó talaj adottságoktól és a Zalka Tsz-ben a mintacsoportnak juttatott nagyobb mértékű állami támogatástól függött. Mindent összevetve a kunszentmártoni és más közös, illetve egyéni gazdaságok termésátlaga között nincs számottevő különbség. Az első évhez képest fokozódott a gépesítés. A szántás, majd a vetés mellett a betakarításnál is megjelent a gép, bár itt még előtérben maradt a kézi munka. A gépek elterjedését a szűkös lehetőségek mellett nehezítette a tsz-dolgozók idegenkedése azoktól. A talajerő-gazdálkodás jellemzője, hogy a kismértékű szervestrágyázás mellett megkezdték a műtrágya használatát is. így 1951-ben a Zalka Tsz-ben sor került az összes szántóföld műtrágyázására.

4 Bár az állattenyésztés szerepe a Zalka Tsz-ben kisebb volt a növénytermesztésnél, de már 1949-ben megkezdték az állomány beszerzését, melynek elsődleges forrása az állami hitel és a mintacsoportnak juttatott segítség volt. 1949-1950 fordulóján a tsz állatállományát 14 ló, 54 szarvasmarha, 265 sertés és 822 juh képezte.

5 Az 1 év alatti növekedést jól mutatja, hogy 5,5-ről 30,9-re emelkedett a 100 hektár közös területre jutó számosállat, ami az országos tsz-átlag több mint másfélszeresét jelentette. 1950-1952 között az állatállomány létszámemelkedése mindhárom gazdaságban említést érdemel, de a Zalka és a Rákóczi Tsz-ékben nem érte el a terület növekedését. Ennek a következménye volt az, hogy a 100 hektár közös területre jutó számosállat a 3

MSZMP SZMB Arch. 46/2/44. Jelentés (Továbbiakban:jel.) a Zalka Tsz-ről. 1951. nov. 19. 4

Uo. és 39/2/201. Jel. a Zalka Tsz-ről. 1955. febr. 12. 5

Uo. 44/2/44. Helyzetjel. a tszcs-kró'l. 1950. jan. 26. \ 197