Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - J. Tóth Dezső: A kunszentmártoni mezőgazdasági szövetkezet gazdasági fejlődése a kollektivizálás idején (1948-1959) / 195. o.

(1957-től Búzakalász) néven.

1 Ekkorra a községben szövetkezeti és állami kézbe került a mezőgazdasági területek 94,5%-a. 1948 őszén a Rajk László tszcs 11 tagja nagy reményekkel, kevés komplex termelési és gazdálkodási ismerettel és tapasztalattal és még kevesebb termelőeszközzel (1 szekér és 2 eke), állatállománnyal (2 ökör és 24 juh) kezdte el a közös gazdálkodást. Az induló eszköz- és állatállomány a kisparaszti gazdaságok igényeit sem elégítette volna ki, nemhogy egy 111,5 kat. holdas szövetkezetét. Ezért kénytelenek voltak igénybe venni az akkor alakult gépállomás gépeit. Egyben a gazdasági alapok megteremtéséhez kiaknázták a mintacsoporttá nyilvánítás adta lehetőségeket.

2 1. Az első évek gazdasági eredményei és kudarcai (1948—1952) Az „ötvenes évek" gazdaságpolitikáját az ipar-, különösen a nehézipar-centrikusság jellemezte. Az MDP országos vezetői ennek rendelték alá agrárpolitikájukat is. Ez a vizsgált szűk félévtizedben mindenekelőtt azt jelentette, hogy a mezőgazdaságot tekintették az iparosítás egyik legfontosabb forrásának anélkül, hogy megteremtették volna annak anyagi alapjait. Ezt bizonyítják a következő adatok is. Az 1946-os stabilizációs árrendszer a mezőgazdasági jövedelmek 40—50%-os megcsapolását eredményezte, mivel az 1938—1939-es pengő-forint általános szorzó szerint a mezőgazdasági áruk ára csak 3,2-szeresére, az ipari áruké pedig közel 5-szörösére nőtt. Ezzel az agrárolló elérte az 1929—1933-as szintet. Bár 1946 decemberében csökkentették az ipari termékek árát, 1947—1949 között pedig az utóbbiak 21%-os növelésével szemben a mezőgazdasági termékeké 47%-kal emelkedett, az agrárolló azonban ekkor sem szűnt meg, sőt a következő években újabb nyitásnak lehetünk tanúi. Az 1949 végére teljessé vált mezőgazdasági elvonási rendszer 1956-ig, különösen 1953-ig lehetetlenné tette az ágazat fejlődését. Az 1948—1953 között mintegy 3-szorosára növelt terményadó, a több mint 4-szeresére növelt termény beszolgáltatás sújtotta mind az egyéni, főleg a jómódú parasztokat, mind a mezőgazdasági szövetkezeteket. Az agrárolló nem csupán azért volt jelentős, mert a be szolgáltatási árak a szabadpiaci és a szerződéses felvásárlási áraknak 25— 40%-át érték el, hanem azért is, mert a mezőgazdasági termékek szabadpiaci árai eleve számottevően elmaradtak az ipariaké mögött. Ugyanezekben az években az l-l agrár keresőre jutó összes adó 75%-kal nőtt. Ennek természetes következménye az, hogy a falusi — esetenként beleértve az egykori agrárproletár tsz-tagokat is - és a városi dolgozók jövedelme közötti jelentékeny különbség nem csökkent, hanem nőtt. (így a városi és a falusi dolgozók jövedelmének aránya az 195l-es 100:60-ról a következő évben 100:50-re módosult. Ez csak részben magyarázható az 1952-es aszállyal.) Ennek részletezését lásd J. TÓTH Dezső: Földosztás és kollektivizálás Kunszentmártonban (1945-1959). Megjelent: Zounuk 2. (Szerk.: BOTKA János) Szolnok, 1987. 177-199. 2 Megjegyzendő, hogy a kunszentmártoni tsz-ek gazdasági életének pontos bemutatását - különösen az első években - akadályozza az, hogy az eredeti iratok közül sok elkallódott, a meglévők egy része pedig pontatlan vagy nagyon általános. 196