Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - J. Tóth Dezső: A kunszentmártoni mezőgazdasági szövetkezet gazdasági fejlődése a kollektivizálás idején (1948-1959) / 195. o.

J. TÓTH DEZSŐ A KUNSZENTMÁRTONI MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE A KOLLEKTIVIZÁLÁS IDEJÉN (1948-1959) A kunszentmártoni mezőgazdaság fejlődése eltér az országos átlagtól és a környező falvakétól, mert a feudalizmus és a jobbágyság felszámolása, a mezőgazdaság kapitalizálódása már a XVIII. század közepén kezdetét vette. Ez azonban a gazdálkodás és a termelés színvonalára kevésbé hatott, mint a hasonló fejlődésű jászkunsági települések többségére. 1945 előtt a belterjes növénytermesztés és állattenyésztés néhány innovációra kész szántóföldi növény-, gyümölcstermesztő gazda és „bolgár" kertész kivételével ismeretlen volt a község területén. A mezőgazdaságilag művelt területek nagyobb részét kezükben tartó gazdag és jómódú középparasztok nem a gazdálkodás és a termelés modernizálásával igyekeztek a már elért eredményeket meghaladni, hanem a még ugaron lévő területek feltörésével, újabb földek vásárlásával, az agrárproletárok munkabérének alacsony szinten tartásával. Az utóbbit lehetővé tette az, hogy a községben a munkára várók aránya mindig nagyobb volt, mint a megyében és az ország egészében. A kunszentmártoni tsz-ek gazdasági fejlődési lehetőségeire is rányomták bélyegüket a mezőgazdaságot ért háborús veszteségek, a jóvátételi kötelezettségek teljesítése, az 1945—1947-, 1952- és 1958-as aszályos esztendők és nem utolsósorban a mindenkori agrárpolitika. A kollektivizálás idején - különösen 1956-1959 között - ugyan a párt és az állam agrárpolitikai koncepciója és gyakorlata javult, de az igazi fejlődés kibontakozását — főleg az „ötvenes években" — fékezték a vissza-visszatérő hibás, illetve megkérdőjelezhető döntések és lépések. Itt mindenekelőtt a gazdaságirányítás (tervutasításos rendszer, vetéskényszer stb.), a jövedelemelvonás módszereire (terményadó, beszolgáltatás, gépáilomási géphasználati természetbeni díj, agrárolló stb.) és nagyságára kell gondolni. Ezek a fejlődést nehezítő határozatok, rendelkezések és cselekvések ugyan elsősorban az 1948 - 1953 június, az 1955 március - 1956 október közötti éveket jellemezte, de nem problémamentesek a közbeeső esztendők, hónapok sem. Elég legyen utalni a gazdaságirányítási rendszer lassú fejlődésére, az 1959-es visszalépésekre (a tervutasításos rendszer részleges, a vetéskényszer teljes visszaállítása), a mezőgazdasági jövedelemelvonás módszereire és nagyságára. Megjegyzendő, hogy az utóbbi a vizsgált évtized legfontosabb közös vonása. Különbség csak a módszerekben és a nagyságban van és abban, hogy 1953 június — 1955 március között és 1956 novemberétől az elvonást az állami támogatás, ha nem is teljesen, de jobban ellensúlyozta, mint az előző és a közbenső években és hónapokban. Kunszentmártonban három maradandó mezőgazdasági szövetkezet alakult: 1948-ban Rajk László (1949-től Zalka Máté), 1951-ben Zöldmező, 1952-ben Rákóczi 195