Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Kiss Kálmánné: Az értelmiség szerepe 1918-19-ben Kisújszálláson / 147. o.

ha győzték meg. Megmutatkozott ez az egyik legfontosabb kérdésben, a földkérdésben nyilvánított véleményükben, amelyet szintén Móricz Zsigmond örökített meg Népszavazás a földreformról című írásában. Az írónak arra a kérdésére: „Mennyit tartanának méltányosnak, mit fizessen az új tulajdonos a földért?" - Kábán és Balmazújvároson úgy feleltek, hogy a háború előtti árakat hajlandók megfizetni, a kisújszállásiak azonban ezt jogtalannak ítélték. Bölcs és ízes szavaikat idézve vonja le végül Móricz a következtetést: „Kívánja tehát a vagyontalan földmíves munkás, hogy ... neki is részt adjanak a bűvös terülj asztalkám selyemkendőből: szent és életadó földből" .9 A tömegek vezetésére hivatott forradalmi erő Kisújszálláson három összetevőből alakult ki. Az egyiket a Szovjet-Oroszországból hazatért volt hadifoglyok, a másikat azok az agrárszocialisták képviselték, akik a Földmunkások Szakszervezetében tömörültek. Ez szociáldemokrata szervezet volt, de az októberi polgári demokratikus forradalom utáni helyzet és a bolsevik eszmék hatására tagjai egyre következetesebb forradalmi álláspontra jutottak. A forradalom vezető erőinek harmadik csoportját a haladó értelmiségiek alkották. Ezek között találunk néhány ügyvédet, tisztviselőt, közülük legjelentősebb dr. Antos Jenő, Vörös Márton útbiztos és Szűcs Elek postatisztviselő szerepe volt; de túlzás nélkül állíthatjuk, hogy 1919 elejétől a város forradalmi vezetői között is kiemelkedő helyen álltak a gimnázium kommunistává fejlődő tanárai. Fejér József, dr. Borzsák József, Szunyoghy Farkas és Staudner Gyula vállaltak legnagyobb részt e ma már történelmi jelentőségű munkából. Kik voltak, hogyan jutottak el idáig, arról az iskolai évkönyvek, saját vallomásaik és a kortársak emlékezése alapján a következőket tudjuk: Szunyoghy Farkas került közülük elsőnek az iskolához: 1902 szeptemberében, amikor mint helyettes, gyakorlóéves tanárt alkalmazták, de már a következő tanév elején rendes tanárrá nevezte ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Rajzszakos, s nem csupán szaktárgyát lelkesen tanító, hanem művészi tehetséggel megáldott, a társadalmi problémák iránt pályája kezdetétől élénk érdeklődést mutató fiatal tanár volt. Az első évtől kezdve rendkívüli tárgyként tanítja a szabadkézi rajzot, tehetségesebb és szegényebb tanulóknak a tandíjat is elengedve; a rajzszertár őre, a tanári kar jegyzője. Rendszeresen jelennek meg cikkei a helyi és megyei lapokban (sőt rajzai, karikatúrái is); az Ifjúsági Segélyegylet, ill. a Tápintézet javára rendezett esteken felolvasásokkal szerepel. Az 1907/8-as tanévben mint festő részt vett a fiatal, modern művészek „Ifjúság" c. kiállításán a Könyves Kálmán Szalonban, 1913/14-ben pedig a Nemzeti Szalon és Művészház kiállításain. Tanítványait gyakran vezette tanulmányi kirándulásra esztétikai nevelésük elősegítése céljából: 1908-ban a Nemzeti Szalon vándortárlatát tekintik meg Karcagon, 1909-ben a szolnoki művésztelepet látogatják meg, 1912-ben ennek jubiláris kiállítását 80 tanulóval. Az 1908/9-es tanévről kiadott évkönyvben, az igazgatói beszámolóban olvashatjuk: „Városunk legifjabb kulturális intézményének, a munkásgymnasiumnak szervezése kiváltképpen egyik kartársunk, Szunyoghy Farkas buzgolkodásának érdeme, másrészt többi előadói is tanárkarunk kebeléből kerültek ki... Szívből óhajtjuk, hogy e nemes célzatú testvér-intézmény megizmosodván mindjobban betölthesse szép feladatát." Az 1913/14-es évkönyv szerint is ő szervezte, mint főtitkár, a népszerű ismeret9

MÓRICZ Zsigmond: Népszavazás a földreformról. Bp. 1953. 62-63 és 65. 151