Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Horváth Lajos: Az Ujszászi család a XV-XVI. században / 9. o.

Az óbudai káptalan 1465. május 15-én bizonyította oklevelében, hogy Pálóczi László országbíró parancsára megjáratta Újszász possessio és Szarvas praedium határait és azokat Rékas felől elválasztotta. Az első határpont a Zagyva folyó volt, amelynél két új földhatárjelet emeltek északra és keletre, hogy elválasszák Újszászt és Rékast, azután egy út következett határul, amelyik Újszászból Rékasba vezet, majd a határ a „Thamas halma"-tól két kis vízhez ér, melyeket vulgárisan ,,Bude szeg"-nek neveznek, itt két földhatárdombot emeltek, amelyek Újszászt, Szarvast választják Rékastól. Innen a határ a Téglás halomhoz („ad dictum monticulum Teglas halom, ubi mixtis fracturis tegularum et lapideum") ér, mely valószínűleg egy középkori templom maradványait rejtette földjében. Végül a vulgárisan „Farkas Lyk" nevű árokhoz jut a határ, itt válik el Újszász és Szarvas határa Rékas határától. A határjárás elején szereplő Tamáshalma névadója feltételezhetően a XV. század első felében élt Nagy (Magnus) János fia Tamás, vagy Péter fia Tamás. A budai káptalan 1450. december 21-én kiadott oklevelében bizonyította, hogy megjáratta Paládics és a Tószeghez tartozó elhagyott Mykola, Vadaseghaz és Aban határait. Ennek során említik a Tószegről Újszászra vezető utat, amelyet Kassai útnak ' 18 (Kassaywth) neveznek, megemlítik az Ujszászról Tetétlenre vivő utat is. Szászi (Zazy) Gozthan Pál Mátyás király 1464. április 6-án Székesfehérvárott kelt oklevelével nyerte el Ércegyház (Erczeghaz) pusztát a Tápió mellett Heves (máskor Külső-Szolnok) megyében. Mivel a Tápiónak csak rövid szakasza esik Pest megyén kívülre, ezt a pusztát is (melyet nem sikerült lokalizálnunk) valahol Újszász környékén kell keresnünk. A beiktatásnak ellentmondott Ujszászi Mihály és Maglódi Márton két testvére nevében is, ezért azokat a királyi törvényszék elé idézték 1464. augusztus l-re, majd királyi paranccsal az ügyet elhalasztották 1465. január 13-ra. Végül egyezség jött létre a felek között, miszerint Maglódi Mártont az osztozkodásból kihagyták, őt másként kielégítve és egyfelől Gozthan Pál és testvérei, Lukács és Pál, másfelől adományos társuk János fia György, aki eddig perben nem állott, harmadik részről Ujszászi Mihály Ércegyház pusztát maguk között három egyenlő részre osztották, ennek fejébe Ujszászi Mihály a Zagyva folyón lévő vagy a Tápió folyón létesítendő malom-illetőségének negyed részét minden jövedelmével átadja örökösen Gozthan Pálnak és testvéreinek. Ha pedig a meglévő malom netán elpusztulna, és helyette Újszász faluban vagy Ércegyház pusztán újat építenének, akkor a felek jövedelmük arányában kötelesek viselni a költségeket. Ujszászi Mihály János fia nevében is beleegyezett, melyről 1465. február 19-én adott ki oklevelet Pálóczi László országbíró. Az óbudai káptalan az országbíró felkérésére elvégezte a helyszínen a birtokosztályt, melyről 1465. június 3án állított ki okevelet.

19 Az Ujszászi család valószínűleg birtokokat szerzett már korábban a Galga alsó folyása mentén is. Albert király 1438-ban Hévíz-völgyi (ahogy akkor a Galga alsó folyását hívták!) helységeket adományozott Rozgonyi Istvánnak és rokonainak, a beik18 A zichi és vásonkeöi Zichy-család idősb ágának okmánytára. Szerk.: NAGY I., NAGY I., VÉGHELY D., KAMMERER E., LUKCSICS P. I-XII. Pest, Bp. 1871-1931. IX. 268. Átírta a budai káptalan 1479. április 30. Di 81821. 19

GYÁRFÁS I. 1883. 277-278., 648-650.; BÁRTFAI SZABÓ L. 1938. 899. reg.és Dl 45166. 14