Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Soós László: A Jászkun Kerület önálló iparosainak és kereskedőinek szakmák és települések szerinti tagolódása 1874-ben / 123. o.

Az önálló iparosként dolgozó kereskedó'k üzletági összetétele és jellemzői A Jászkun Kerületben élő önálló iparosoknak a kereskedők csak a 15,7 %-át alkották, de tőkeerejük miatt arányuknál jóval nagyobb gazdasági erőt képviseltek. Túlnyomórészt a szűken vett mindennapos lakossági igényeket elégítették ki. Erre utal, hogy a rőfös és vegyes cikkek árusítói az összes kereskedőnek mintegy 71 %-át tették ki, és az utánuk következő legnépesebb csoport, amely a mezőgazdasági és állati termékek adásvételével foglalkozott, 38 fővel csupán 5,4 %-os értéket mondhatott magáénak. Meglepő az állatkereskedők 4,5 %-os, nagyon alacsony aránya. A kerület iparosaival ellentétben a kereskedők területi megoszlása közel sem tekinthető arányosnak, mert jelentős részük inkább a városokban telepedett le. Erre utal, hogy a többségükben más vidékekről idevándorolt kereskedők közel 36 %-a a kapitányi székhelyeket választotta lakhelyül. A területi mellett bizonyos szakmai koncentráció is megfigyelhető. Amíg a rőfös és vegyeskereskedők szolgáltat ásaikkal szinte az egész tájat behálózták, addig az állatkereskedők mintegy 95 %-a Kiskunfélegyházán váltotta ki iparengedélyét, itt dolgozott a mezőgazdasági és állati termékeket felvásárlók 30 %-a is. Ez utóbbi tevékenység legnagyobb központjának Kunmadarast tekinthetjük, mert itt élt e kereskedelmi ág képviselőinek 35 %-a. Ugyanígy vált ez a város — 60 %-os részesedéssel — a kő-, agyag- és üvegáru kereskedelem központjává. A fűszer és élelmiszer, valamint a dohány forgalmának alacsony színvonala is a nagymértékű önellátás következménye. A hazai fűszerfüvek és az illegális házi dohánytermelés jelentős mértékben pótolta a fenti kereskedők árukínálatát. Ezzel szemben a gyáripari termelés előretörését figyelhetjük meg — ha kis mértékben is — abban, hogy a fémárukereskedők a nagyobb településeken már üzleteket nyitottak. Az egyes kereskedelmi ágak szigorú szétválasztása és önmagukban történő értékelése nem tükrözi híven az egyes árucikkeknél jelentkező' forgalmat. Hiszen a falusi vegyeskereskedések többsége dohányt, rövidárut, fűszert, kerti szerszámokat, sőt még könyveket is árult. Azt viszont biztosan állíthatjuk: ha a kereskedő csak bizonyos áruféleségek eladására szakosodott, akkor környezetében ezekre az árukra nagyobb mértékben jelentkezett vásárlói igény, s legalább akkora, hogy az üzlet forgalma egy család megélhetésének megfeleljen. A lakosság háztartási szükségleteinek biztosításán túl a kereskedőkre várt az a feladat, hogy az itt élő mesteremberek kellékigényeit is kielégítsék. A helyi iparosok nagyfokú önellátására utal, hogy kiegészítő készárukat forgalmazókra csak elenyésző számban volt szükség. így például az egész Jászkunság 673 szűcs- és szabóműhelye összesen három rövid- és díszműárusnak biztosított piacot. A kereskedelem másik, a fentiektől eltérő ágában tevékenykedtek azok, akik az őstermelők körében előállított termékeket gyűjtötték össze. Ide sorolhatjuk az állatkereskedőket, a kerti- és állati termékek, valamint a bor és a gyapjú felvásárlóit. A nagyon alacsony számarányukat valószínűleg az magyarázza, hogy a kamarai összeírás csak azokra terjedt ki, akik ezt a foglalkozást önálló iparosként folytatták. Mivel a kereskedelem eme ágának tőkeszükséglete viszonylag alacsony szinten mozgott, ezért az időszakos és engedéllyel nem rendelkező felvásárlók ezen a területen az átlagosnál lényegesen magasabb számban tevékenykedtek. 131