Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.

zéséért folytatott partikuláris mozgalom, továbbá Apponyi kormányrakerülésébe vetett hit, s így sorsuk jobbrafordulásának reménye mindeddig áthidalt, most felszínre kerültek. A földosztást követelők szervezkedésével egyidejűleg a városi képviselőtestületen belül is egymással szemben álló két párt alakult. A legelők felosztását sürgető képviselőtestületi tagok az úgynevezett úri pártban, az állattartó nagygazdák pedig a parasztpártban tömörültek. Az úri párthoz csatlakoztak az iparosok, kereskedők és a földműveléstől teljesen elszakadt szellemi foglalkozásúak is. Állásfoglalásukat nem lehet csupán a földkérdéssel megindokolni. Számukra azért volt fontos, hogy a polgármesteri széket melyik párt jelöltje tölti be, mert az úri párt a földvagyon után fizetett adó, a parasztpárt pedig a ház- és kereseti adó utáni pótadó emelésére törekedett. A jászberényi városi háztartás nehézségei miatt ugyanis évek óta rendkívül magas volt a pótadókulcs. Mindemellett a parasztpárt vezetői értelmiségellenes nézeteket vallottak. Ezért Jászberény tisztviselői, a gimnázium tanári kara, a tanítók, orvosok és mindazok, akik a várostól kapták fizetésüket, nem óhajtották, hogy a parasztpárt vezetői kerüljenek a városi közigazgatás élére. A parasztpárt az évek óta deficites városi háztartás megjavítását a partikuláris célok, az ún. „Jász eszme" megvalósításával, vagyis az önálló Jász vármegye létrehozásával és a jászberényi törvényszék viszszaállításával szerette volna elérni. Az ipar és kereskedelem fejlesztését a nagygazdák ellenezték, attól félve, hogy az a város munkaerő feleslegét felszívná és ez a napszámbérek emelkedését váltaná ki. Az úri párt az 1890-es évek elején még nem tudott világos gazdasági programot alkotni. Liberális és merkantilista szellemű gyáros és kereskedő réteg ekkor még nem alakult ki Jászberényben. A párt heterogén tömegbázisát elsősorban a legelők felosztásának jelszavával lehetett összetartani. Az úri párt hívei a városi képviselőtestületben a többséget alkották. A közbirtokosság vezetése pedig a parasztpárti nagygazdák kezében összpontosult. Az úri párt vezére Elefánthy Sándor polgármester, a parasztpárté Koncsek István közbirtokossági elnök volt. Apponyi Albert elsősorban a parasztpártra támaszkodott és a csoport értelmiségi vezetőivel tartott szorosabb kapcsolatot. Ennek ellenére a 90-es évek elején még az úri párt többsége is Apponyit támogatta. Az 1892-es választás már nem a 67-es ellenzék és a kormánypárt, hanem a Nemzeti Párt és a Függetlenségi Párt együttműködése jegyében zajlott le. A két párt közt egyezség jött létre, amelynek értelmében elhatározták, hogy közös erővel a kormánypárt kiszorítására törekednek, de ha nincs kormánypárti jelölt, akkor a paktum tárgytalanná válik. E taktika szerint Márkus József árokszállási ügyvéd és Tassy Géza pusztamonostori nagybirtokos a Függetlenségi és 48-as Párt jelöltjeként indultak a jákóhalmi választáson, noha Márkus valójában Apponyi híve volt. Kormánypárti jelölt állítása esetén az egyikük visszalépett volna a választástól. Amikor azonban biztossá vált, hogy szabadelvű ellenfelük nem lesz, Márkus hirtelen belépett a Nemzeti Pártba és Tassyval szemben 55 szavazattöbbséggel megszerezte a választókerület mandátumát.

80 Apponyi sikere 1892 telén tehát teljes volt a Jászságban, hiszen mindkét válaszou

Uo. 1892. jan. l.;jan. 30. 112