Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.
letlennek, e viszony gyökerei Apponyi konzervativizmusában és Jászberény sajátos társadalmi-politikai viszonyaiban rejlenek. Apponyi Albert udvarhű, arisztokrata családból származott, s a szülői örökség az egész életútjára döntő hatást gyakorolt. A steril családi légkör, a kivételes környezetben szerzett tapasztalatok elzárták a mindennapi élet jelenségeitől, amelyeket egy tökéletes állapot kóros elváltozásainak tekintett. Ez volt az alapja későbbi idealizmusának, annak, hogy nem engedte hitét és eszményeit a tények által befolyásoltatni. Az ausztriai Kalksburgban végzett jezsuita gimnázium tovább formálta jellemének arisztokratikus vonásait. Megalapozta mély vallásosságát, nem mindennapi műveltségét és nyelvtudását. Politikai tudatossága bécsi és pesti egyetemi évei alatt, a kiegyezés előtti időszak feszült légkörében alakult ki. Ifjúkori olvasmányai, franciaországi, itáliai és németországi úti élményei politikai látókörét tovább gazdagították. Különösen a konzervatív gondolkodás nyugat-európai megújulása hatott a fiatal Apponyira. A tőkés szabadverseny korlátozásának hívévé vált, amely a külföldi konzervatív irányzatok programjaiban szerepelt. E nézetek azonban Magyarországon a nyugati országokhoz mért fejlettségbeli elmaradás miatt nem találhattak élénk visszhangra. Apponyi a képviselőház legkitűnőbb szónokának számított ugyan, akinek felszólalása mindig valóságos szenzációt jelentett, képviselői mandátumának megszerzése az 188l-es jászberényi választásig mégis rendkívüli nehézségekbe ütközött. Konzervatív elképzelései a magyarországi viszonyok között ellentmondásosnak tűntek, s arra alkalmatlannak, hogy egy-egy választókerület szavazóinak tetszését egységesen megnyerjék. Apponyi a magyarországi konzervatív politika meddőségét nagyon jól látta. Az 1890-es években a közjogi kérdések felé fordult, hogy pártjának tömegbázist szerezhessen. Pártállásának megváltoztatására azért kényszerült, mert nem tudott olyan erős pártot teremteni magának, amelynek reménye lett volna arra, hogy a kormánypárttól megszerezze a hatalmat. 1918-ban írt memoárjában kifejti, hogy az angol és a francia konzervatív pártok egyszerre aulikusok és nacionalisták. Az udvar befolyásán és a nemzeti eszme népszerűségén, mint két oszlopon nyugszik erejük. Ahol nemzeti dinasztia van, ott ez a két erőtényező nagyon szépen megfér egymással, de a Habsburgok Magyarországában összeférhetetlenek. A magyar nacionalizmus elsősorban az ország függetlenségének megóvására irányult, a dinasztikus politika pedig a függetlenség megszorítására. Az aulikus minőség ezáltal gyűlöletessé vált a nacionalizmus előtt, és nem volt, ami ezt az ódiumot ellensúlyozhatta volna. 49 A fiatal Apponyi 1872-ben indult először az országgyűlési választásokon, amikor a szentendrei kerületi mandátumát nyerte el Deák-párti, erősen katolikus színezetű programmal. Parlamenti szereplését 1872-ben a Zeneakadémia felállítása érdekében elmondott beszéde nyitotta meg. 1875-ben Apponyi az akkor megalakult Jobboldali Ellenzékhez csatlakozott, melytől nézetei és elképzelései megvalósítását jobban remélte, mint a fúzió utáni kormánypárttól. Nyílt konzervatív programja azonban életének legnagyobb választási kudarcához vezetett. Az 1875-ös választásokon az ifjú politikus többszörösen megbukott. Előbb Kőszegen, majd Bács megyében s végül 49 « APPONYI Albert: Emlékirataim, ötven év. Ifjúkorom - Huszonöt év az ellenzéken. 2. kiadás. Bp. 1922. 29. 101
