Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.
a karánsebesi román lakosságú választókerületben szenvedett vereséget. Pártja hiába biztosított neki egymás után több kerületben is lehetőséget a fellépésre, a szavazatok többségét sehol sem tudta megszerezni. A fiatal gróf ambíciói óriásiak voltak, ennek bizonyítéka, hogy az 1875-ös választásokon pénzt és fáradtságot nem kímélve három helyen is próbálkozott - igaz sikertelenül - a mandátum elnyerésére. Apponyi választási költekezése a dualizmuskori választási korrupciók közül is kiemelkedik. Egyes híresztelések szerint 1872-ben Szentendrén a szavazatok megnyerésére 150 ezer forintot költött, míg ellenfele, Ivánka Imre csak 40 ezret. 5 A győzelem megszerzése érdekében az erkölcsi gátlásokat félretéve mindenféle eszközzel kész volt harcolni. Szinte anekdótaszámba ment, hogy Apponyi 1875-ben egy erdélyi protestáns előkelőségnek pápai rendjelet szerzett, annak érdekében, hogy őt a karánsebesi választókerületben győzelemre segítse. E kétségbeesett, szégyenteljes próbálkozás sem járt eredménnyel, mert az utolsó pillanatban az addig passzív román szavazók külön jelöltet állítottak, aki a kerület mandátumát elnyerte. Apponyi a kudarcokról keserűen írt: „Ekkor elvesztettem kedvemet és önbizalmamat. Végigbuktam az országon, ha nem is a Kárpátoktól az Adriáig, de a Vágtólaz Öltig, a Dunántúltól a Tiszántúlig. Sehol sem kellettem. Arra az eredményre jutottam önmagamban, hogy a parlamenti pálya nem nekem való, hogy más hivatást kell keresnem ,.." 53 1875 és 1877 között politikai kérdésekkel csak a felsőház tagjaként foglalkozhatott, a törvényhozással közvetlen kapcsolatba nem kerülhetett. A képviselőházba 1877-ben a váratlanul megüresedett bobrói választókerület (Árva vármegye) mandátumának elnyerésével jutott vissza. Apponyi Albert jászberényi megválasztására 1881-ben a már ismertetett körülmények között került sor. A város aulikus hagyományai, sajátos ellenzékisége, amely a polgári állam, nem pedig a kiegyezés ellen irányult, többféle tekintetben egybeestek Apponyi programjával. A konzervatív politikus korábban színmagyar ajkú választókerület mandátumának megszerzésével nem is próbálkozott. Ugyanis azok lakossága többnyire ellenzéki, esetleg kormánypárti érzelmű volt, de a konzervatív és aulikus nézeteket mindenképpen visszataszítónak tartotta. Eddig Apponyi legnagyobb sikereit a katolikus, német ajkú lakosság körében könyvelhette el. Ezek aránya azonban sem Kőszegen, sem a Délvidéken nem volt olyan nagy, hogy számára a győzelmet biztosíthatta volna. A nemzetiségek passzivitását kihasználó választási sikerei kétes értékűeknek számítottak, mandátumát csak egy-egy országgyűlési ciklusra biztosíthatták. A kiváltságosokra, a dicső katonai múltra, a nemesi inszurrekciókra szívesen emlékező, a kormány adópolitikája által sújtott és a közigazgatási átszervezések miatt mind anyagilag, mind pedig öntudatában sértett, a tőkés technikai vívmányoktól, gazdálkodási formáktól idegenkedő jászberényi lakosság úgy vélte, hogy Apponyi 50 Uo. 54.; 70. RUSZOLY József: A választási bíráskodás Magyarországon. Bp. 1980. 240. 52 APPONYI A. 1922. I. 70. 53 Uo. 71. 54 Uo. 72. 102
