Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek mindennapjai a Rádai Levéltár 1819. évi irataiban / 63. o.

A roppant módszeres püspök 12 kérdést fogalmazott, hogy megismerje alaposan lelkészei hivatástudatát. A kérdések annyira részletezők, hogy a lelkészek gyakran csak igennel vagy nemmel felelnek rájuk, ezért a legtöbb információt tartalmazó feketehe­gyijelentés alapján foglalom össze a korabeli lelkész tennivalóit. Mindegyik lelkipásztornak van törvénykönyve (Kánonja), szertartáskönyve (li­turgiája), mindegyik ismeri a II. József-féle rendelkezéseket s ezek szellemében végzi munkáját. A lelkészek számára legfontosabb az igeszolgálat. Vasárnapokon és ünnepeken délelőtt prédikálnak, délután ,,cathecisatiot" (hitoktatást), hétköznapokon reggelen­ként könyörgést tartanak, „kivévén mikor néha fergeteges, vagy igen szorgos idő van." Esztendőnként hatszor osztanak a lelkészek úrvacsorát, azokat a gyermekeket pedig, akik először járulnak az úrasztalához, előzőleg konfirmálják, 1 ^ a nevüket pedig beírják a gyülekezet jegyzőkönyvébe. Az újszülött gyermekek keresztelése rendkívüli eseteket kivéve a templomban történik, de nem mulasztja el a lelkész a betegek meglátogatását sem. Itt tudjuk meg azt is, hogy a házasulandó fiatalokat (a hivatalosan bejelentett és az esetleges házassági szerződéseket írásban rögzítő eljegyzés után) rendesen három egymást követő vasárna­pon publikálja. A publikálási időt csak akkor csökkenti két vasárnapra, és néhány hét­köznapra, ha „számos háznéppel bíró ember házasodik, vagy valamely más sürgető kör­nyülállás adja elő magát." írásbeli kötelességei között szerepel az anyakönyveknek az egyházkerület uta­sítása szerint való vezetése, továbbá „Az felséges királyi parantsolatok" és a különbö­ző, publikált egyházi rendelkezések jegyzőkönyvi rögzítése. A feketehegyi lelkész azzal zárja a tevékenységéről szóló jelentést, hogy „Ha va­lahol, itt a prédikátor szent hivatalához illendő tiszteletben tartatik", de másik három társa sem panaszkodik ebben a vonatkozásban. 17 A lelkészek anyagi helyzetéről igen hasznos információval szolgálnak az egyházi vezetők által aláírt, s pecséttel is hitelesített díjlevelek, amelyek pontosan tolmácsol­ják mindegyik község esetén a „Prédikátor úr esztendei conventio "-ját. Báthory Gábor körlevelében e téren olyan pontosságot követelt az egyházak vezetőitől, hogy e doku­mentumok a bíróság előtt is bármikor bizonyítékul szolgálhassanak. A díjlevelekkel kapcsolatos első megállapításunk az, hogy itt mindenütt gazdag gyülekezetekkel van dolgunk. A lelkészek jövedelme mind a négy gyülekezetben két vi­lágosan elkülönülő részből áll. Az egyik a pénzben és naturáliákban fizetett egyházi já­randóság, a másik a földterület, amely még abból az időből származik, amikor kezdetét vette a kamara által falvanként rendelkezésre bocsátott határ felosztása. A felosztásnál ugyan mindenekelőtt a beköltöző családok száma és állapota volt az irányadó, de gon­doltak a különböző közösségi célok kielégítésére is. Forrásunkból ugyan pontosan nem deríthető ki az ilyen célra kiszakított föld összes területe, de ismerjük az egyházi célra adott földterület nagyságát, s azt is tudjuk, hogy általában a prédikátor és a rektor földjének a szomszédságában ott volt a helység földje is, és mindegyiket sessioként em­konfirmál: hitében (oktatással) megerősít. 17­RADAY Lt. uo. Községenként: IV. A lelkipásztor. 72

Next

/
Thumbnails
Contents