Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek mindennapjai a Rádai Levéltár 1819. évi irataiban / 63. o.
legették. Azt is hozzáteszik rendszerint a lelkészek, hogy „a prédikátori fizetés földjei soha dézsma alatt nem voltak." A lelkészi járandóság itt igen tekintélyes és sokban emlékeztet az uradalmi tiszttartók szokott jövedelmére. A feketehegyi lelkész például kap évenként 100 forint készpénzt, harminc köböl búzát és ugyanennyi árpát, egy mázsa sót, egy mázsa marhahúst, harminc font fagygyút, sertés helyett 7 forintot, négy öl tűzifát és elegendő őrlést. Van itt még egy tétel, amely alighanem az állattartó szülőföld emléke a bácskai díjlevélben, s ebben az esetben az elnevezése „Egy sor téj." E járandóság forrása a házaspárok után fizetni szokott pénz, búza, árpa és a perselypénz. Mint illegális jövedelemforrásról beszél a lelkész arról „az Pascuumból (közlegelőből) elszakasztott" jókora darab földről, amelyet az uraság tudta nélkül az elöljárók az egyház céljaira felszántattak és bevettettek, s csak akkor hagytak fel ezzel a gyakorlattal, amikor az uraság ezt a területet is dézsma alá vette. Visszatérve a lelkészi jövedelmekhez említsük meg még a stólát, amely ezekben a népes gyülekezetekben tekintélyes összeget tett ki. Feketehegyen minden halott után egyformán 2 forint járt a lelkésznek. Itt az esküvő esetén sem tettek különbséget helybeli és vidéki házasulandó között, hanem akár helybeli, akár vidéki volt a vőlegény, mindenképpen 2 forintot, a menyasszony pedig 30 krajcárt fizetett. A jól szervezett, népes települések fiataljai párválasztás szempontjából nem voltak ráutalva a szomszéd településekre s az idegenbe szakadt közösségek nem látták szívesen az ilyen jellegű társadalmi mozgást, de nem is akadályozták. A feketehegyi „parochiális sessio" 24 lánc szántóból és 8 lánc rétből állott 18 és a helyi gazdálkodási gyakorlatnak megfelelően 4 darabban használták. Azt is tudjuk, hogy 1. osztályúnak minősített, 8 láncot kitevő első része Kis János és az iskolarektor földje közé esett. A másik, ugyancsak 8 lánc nagyságú terület a Rapály nevű határrészen a helység és a rektor sessioja között foglalt helyet s a hasonló nagyságú, harmadik darab szántó, a Zörgőben, ugyancsak az említett közösségi célt szolgáló földek között feküdt. A negyedik darab, a „kaszálló rét" szintén csak 8 láncos volt, de itt a szomszédokat külön nem említik. A szántóföldi termelés a fenti három nyomásban történt olyanképpen, hogy az egyik részbe őszi, a másikba tavaszi gabona került, a harmadikat pedig ugarolták. A telepesek amúgy sem csekély robotterhét növelte, hogy a díjlevél szerint ők művelték a földeket: feltörték az ugart, elvégezték „a vető alá való" őszi szántást, szántottak a tavaszi vetések alá is, és megfelelő talajelőkészítés után a prédikátor vetőmagjával bevetették e területeket és a terményt be is hordták. Ugyancsak őket terhelte kaszáló rét füvének lekaszálása, felgyűjtése, összerakása és behordása is. 19 A gyülekezet elöljárói által aláírt, a község pecsétjével is megerősített Conventionalis Levél (díjlevél) nemcsak a látogatás időpontjára igazolja a fent mondottakat, de a záradékában azt is hozzáteszi, hogy „ugyanezen Conventio... több következen18 Egy lánc kb. 1000-1200 négyszögöl, tehát az összes terület 32 magyar holdból állott. 1 font = 36 lat - 56 dkg. Egy régi mázsa = 100 font = 56 kg. 19 RÁDAY Lt. uo. Feketehegy. (A prédikátor konvenciója. Melléklet.) 73
