Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

ADATTÁR - Ágoston Mária: Egy finn szobrász a Szolnoki Művésztelepen (Részlet Yrjö Liipola Vándoréveim c. visszaemlékezéséből) / 323. o.

Sailo 1902 és 1904 között tartózkodott Budapesten és Stróbl Alajos tanítványaként ismerkedett a szobrászat rejtelmeivel.

5 Később többször is megfordult hazánkban, 1922 és 1923 között ismét a neves mester műtermében dolgozott. De még ne haladjunk ennyire előre az időben. Térjünk vissza a század első éveibe Finnországba, ahova Liipola firenzei tanulmányai befejeztével visszatért. Finnország autonóm nagyhercegségként Oroszországhoz tartozott, de nem sokáig élvezhette ebből a helyzetből adódó kiváltságait. Fokozatosan megfosztották az országot az önálló államnak kijáró jogoktól s e folyamat betetőzéseként az 1899-ben megjelent cári határozat, a „februári manifesztum" értelmében Finnország megszűnt önálló, független államnak lenni. A finn hadsereg feloszlatása elégedetlenkedést váltott ki, a lakosság, főleg a fiatalok, passzív ellenállásba vonultak, nem akartak az orosz hadseregben szolgálni. Sztrájkokat szerveztek szerte az országban. Liipola is részt vett a megmozdulásokban és amikor 1904 elején politikai tevékenysége miatt menekülnie kellett hazájából, a lehetséges úticélok között felmerült Magyarország is. Barátjának, Királyfalvy Károlynak hozzá írott levele ugyanis olyan kedvezőnek mutatta be a magyar művészéletet,

6 hogy rövid töprengés után Magyarországot választotta „ideiglenes hazájául" ,

7 még maga sem tudta, hogy közel harminc évre. „Stockholmban voltam, de merre tovább? Otthonról elindulva nem volt időm az úticélon gondolkodni, de most döntenem kellett. A pénzem, mint említettem, elég lett volna Amerikáig, de ott minden művészi álmomat félretéve bármilyen munkát el kellett volna vállalnom. Már a hajón azon morfondíroztam, a legjobb az lenne, ha táviratoznék magyar barátomnak és megkérdezném, elmehetek-e hozzá. A távirat alaposan megcsappantotta a vagyonkámat, mivel a dolgot kissé részletesebben kellett megmagyaráznom, de mégis elküldtem. A következő napon megkaptam a választáviratot, amiben csak egyetlen szó állt: Gyere. Az úticél már világos volt előttem és nekiláttam a készülődéshez." Ilyen előzmények után érkezett 1904 februárjában Yrjö Liipola Magyarországra. Olyan barátokra lelt itt, mint SZINNYEI József nyelvész vagy BÁN Aladár műfordító, folklorista, a magyar művészélet nagyságait nem is említve. Két pártfogóra is szert tett VIKÁR Béla Kalevala-fordítónk és KORONGHY LIPPICH Elek a kultuszminisztérium művészeti osztályának vezetője személyében. Aző védőszárnyaik alatt kezdett dolgozni először STRÓBL Alajos,

8 majd ZALA György műtermében.

9 Bejáratos lett ismert társaságokba, rendszeresen látogatta a Japán kávéház híres művészasztalát.^ A megrendelések nem késtek, hamarosan saját műteremben dolgozhatott tovább. A munka 5

MARJUT KIVELÄ, Sydämessä kalevalainen kansa. OY Länsi-Suomi, Rauma, 1985. 20-21. 6

YRJÖ LIIPOLA, 1956. 66. 7

Uo. 69. 8

VIKÁR Béla levele LIPPICH Eleknek. Budapest, 1904. IX. 30. Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára (Továbbiakban: OSzKK) jelzet nélkül. 9

YRJŐ LIIPOLA, 1956. 87-88. °Uo. 150-151. 324