Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

ADATTÁR - Bánkiné Molnár Erzsébet: Iratok az 1753. évi Törő-féle parasztfelkelés kiskunsági kapcsolatairól / 285. o.

tollem éppen nem bátorságos hogy az Boros Gazdával kötést tegyek Város deputatussa nélkül még eddig ugyan az ára mind egyforma volt az Bornak, én pedig köszöntök mindeneket valakik az mi városunknak és nekem is jót kivannak, nevezetesen pedig Nemzetes Bíró Uraimekat Kigyelmeteket lelki és testi örömöt és békességet kívánok ezek után pedig maradok Kigyelmeteknek Mindenkori igaz leg kissebb szolgája Deák István P. S. Nemzetes Nagy András Uramnak és Nemzetes Gózon Mihály Uraiméknak semmi újságot nem írhatok hanem hogy az hegyes siivcgű ember köszönti Ö Kigyelmeket Budárul. El felejtettem, hogy mostanában egy Posta Mestert is hoztak az kit a leg nagyobb bűnösnek tarta­nak az Urak most kedden volt censurán 2^° Kozma Uram is most hetfün adta oda azon pénzeket az melyek régen nálla vadnak. 3'° Ha eléb nem az vására be jöjjön Kigyelmetek magam is az falukon leszek ha az Ur vala mere el nem hajt. 3 ia pracsentis = 3 nappal ezeló'tt gróf = gróf Batthyány Imre a hétszemélyes tábla ülnöke, a delegált bí­róság vezetője director = igazgató acta = irat város deputátusa = város küldöttje, megbízottja censura = vizsgálat ALGYÖ, 1753. december 28. A BUDAI FOGSÁGBÓL KISZABADULT MINDSZENT KÖZSÉGI PLÉBÁNOS TUDÓSÍTJA A HALASI NÓTÁRIUST A RABSÁG KÖRÜLMÉNYEIRŐL Bizodalmas Ismeretlen Jó akaró Nótárius Uram. Ezen új esztendó'nek minden részeit, kívánom az Ur Istentől, hogy kegyelmed jó egészségben min­den kivánatoságinak el ncrésivel szokaigh érhesse számos követközendőkelis általis élhesse kedves há­za népével. Szivessen kívánom. Én ünnepek előtt 18 a praesentis Budai rabságomból megh szabadul­tam, ártatlanságom úgy hozván magával, cmlétet rabságomnak véghc felé Nemzetes Boros Mihály Uram, Ágoston Istvány Bíró Uram, s nem különbben Komáromi János Uram, Herpai Mihály Uram a szobám mellé estének rabságomban, úgy hogy az ajtó mot ki nyitván jobb készfelől merő egy szo­bában voltunk s öszve jártunk, s eleget kártyáztuk, és mulattunk, hol vigan hol szomorúany, sze­gény foghlok termésete szerént, mively az rabokat contrahaltak az üdőnek hidegsége miat Eő ke­gyelmekel megh vallom igazan nyolczokkal 3 Vásárhelyi és egy Túri Emberséghes Emberekel szo­morú rabságom nagyon tágult, Istennek légyen hála mind egésségben hattam fönt emiétet Halasi Uraimekat, úgy hogy sémi egéségi változásokat hirül nem hozhattam, mively az Budai Török vér szinü vörös bor szomorúságokat gyakran elüzdögélte, másképp is dolgok s rabságok remélem Iste­nemet, hogy nagy szúlosságban nem lészen, annyivalis inkább hogy se kapitán se Komáromi se Biró Ur vasban nem voltának s Herpai Mihály Ur is Fölséges Comisio meg jelenése után nagyon tágult, és nem szók időre megh halgatások után Vasárhelyi Biró s Nótárius Uraimékkal úgy nem különben Kristóff Ferenc, s Túri Kados György jó akaróimai egy nagy tágas tisztes szobában rekesztettek, semmi balgatag rósz híreknek az kedves othon valóik eő kegyelmeknek sémi utal módal hitelt ne adgyanak, hogy torturástatanak volna, úgy több e féléknek, mert mind hazugságh, hát ártatlan fe­jemre mely iszonyatos rút dolgokat rebesgetek, hála Istennek hogy az szamár révások nem érték az egeket, én azért meg hkivánván felelnem kereszténi felebaráti szeretettnek úgy el búcsúzásomkor Eő kegyelmektől köszönytöm mind a négy részről az böcsületes Aszonyságokat, kedves hozájok 297

Next

/
Thumbnails
Contents