Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - J. Tóth Dezső: Földosztás és kollektivizálás Kunszentmártonban (1945-1959) / 177. o.
1950—1952-ben a községben hat I. és négy líí. típusú tszcs jött létre. 1951. augusztus 11-én alakult meg a Zöldmező III. típusú tszcs a község kungyalui részén. Tizenegyen alapították 47 kat. hold területen. A földön kívül négy ló, három kocsi, egy eke, egy borona volt az induló vagyonuk. A tagok egyéni tulajdonában semmilyen állat nem maradt. Az alapítók közül hárman agrárproletárok, öten újgazdák, hárman nem mezőgazdasági foglalkozásúak voltak. A megalakításban részt vett: Zsidó István, id. Tigyi Antal. id. Ugrai Imre, Zsidó Istvánná, Zsidó László, Zsidó Lászlóné, Kézsmárki József, ifj. Ugrai Imre, Nagy Gyula, Nagy Gyuláné, Nagy Gizella. 18 (A földterület és a taglétszám a következő néhány évben sem belépés, sem kilépés útján nem változott, 1953-ban sem hagyta ott senki a közös gazdaságot.) 1952. augusztus 9-én tartotta alakuló ülését az eredetileg Villám nevet viselő Rákóczi III. típusú tszcs. Az alapító tagok száma hét, de mellettük még 53-an aláírták a belépési nyilatkozatot. Az alapítók között szerepelt Herczeg János (tsz-elnök), ifj. Gulyás Ferenc, Berta István (intéző bizottság tagjai). Szeptember végén már 96 tagja volt a szövetkezetnek, a közös terület meghaladta az 1100 kat. holdat, mely közei 400 tagból állt. A gazdaság október 1 -én egyesült az Új Élet I. típusú tszcs-vel. A 160 tag túlnyomó többségében régi kis- és részben középparasztok közül került ki. 19 A szociális összetételből megállapítható, hogy az „úttörők" nagyobb része Kunszentmártonban is az agrárproletárok és a szegény parasztok közül került ki. Ez több tényezővel magyarázható. A nagybirtokok teljes, a közép- és a gazdagparaszti birtok részleges felosztása, a mezőgazdasági bérmunka szabályozása, a mezőgazdaságon kívüli munkalehetőség hiánya, illetve korlátozott volta miatt sok volt a teljes vagy részleges munka nélküli agrárproletár. Az első években az újgazdák által elért termelési eredmények elmaradtak a régi kis-, közép- és gazdagparaszti gazdaságoké mögött, mert kevés termelési eszközzel, kevés termelési és gazdálkodási ismerettel és tapasztalattal rendelkeztek. Nehézségeiket a régi gazdáknál is jobban fokozta a felszabadulást követő három aszályos esztendő. Ezzel együtt politikai elkötelezettségük, tudatuk és kohéziós erejük képezte feltételét a közös gazdálkodás elfogadásának. 1950—1952 között a helyi párt-, állami vezetés törekvései arra irányultak, hogy minél rövidebb idő alatt befejezzék a mezőgazdaság kollektivizálását. A dolgozó parasztság egyéni gazdálkodáshoz való ragaszkodása, a tsz-tagság személyes jövedelmének az egyénileg dolgozó parasztoké mögötti elmaradása miatt a tsz-be ösztönzésük gyakran egészült ki például gazdasági kényszerintézkedésekkel is. E tevékenységet az ország legtöbb településénél hamarabb koronázta siker: 1952 októberében már csak 250 parasztcsalád dolgozott egyénileg a mezőgazdasági területek 5,5 százalékán. A gyors téeszesítés több okkal magyarázható: a kollektivizálásban érdekelt agrárproletárok nagy aránya; a helyi vezetés aktivitása; az irányító szervek azon törekvései, hogy Kunszentmártont minél hamarabb szocialista községgé nyilváníthassák. 1952 december végén a Zalka közel 7 400, a Rákóczi pedig közel 3 000 kat. holdon gazdálkodott. Az előbbi gazdaságban mintegy 850-900, az utóbbiban mintegy 150 családot (188 tsz-tagot) tartottak nyilván. Ekkor kerültek a Zalkába azok az agrárproletárok és 18 UMKL FM Tsz Fó'oszt. Ku-7551/68/1951. 19 Uo.Ku-624/22/1952. 185
