Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Kormos László: Ősi falak nyomában (A kenderesi református templom története) / 9. o.

tette meg a templomot, melyet a Rákóczi szabadságharc leverése után is birtokoltak. A szatmári békekötést követően sem sikerült Kenderesre földesúri restaurációt kiterjeszteni egészen 1728-ig. A megmaradt szabadfoglalásos gazdálkodást folytató lakosokon a földesúri túlerő 1728-29-ben végül győzött. Károlyi Sándor 13 kisnemesi családot telepített Kenderesre, az ottlakókat, az ellenállókat kiűzték a községből. A Pálos Szerzetesrend pedig karcagi jobbágyokat költöztetett be.

31 A templomot azonban a rendnek sem sikerült visszafoglalni, mert az újonnan települt lakosok reformátusok voltak, még a Pálos-rend jobbágyai is. A templom megtartása kemény és szívós ellenállással, több esetben a kisújszállási és más kunsági reformátusok segítségével történt. Az ősi visszatelepült és újonnan jött lakosok^ 1 729—1733 között kisebb mértékben renoválták a templomot és a tornyot. A bujdosás alatt rejtegetett harang mellé 1733-ban feltették az újonnan települtek által magukkal hozott harangot, „in Honorem Dei Fudit me Mathias Ulrich in Eperjes Ao. 1669" Öntött betűs felírása mellett az oldalán, alul metszett betűkkel ez állott: „Ex Divina dementia Dei curavit ecclesia et Plebs liberis oppidi hajdonicalis Polgariensis Pro: Espensis per G. D. Stef. Palai Ducem et Assesor Joh. Mihályi, et. Mich. Borbély 1670." Súlya XIX. században történt lemérés alapján 176 kg volt.

33 A templom külső és belső képe nem változott. Ekkor még hordozta a középkori templom jellegzetességeit. III. Két évszázad az újratelepedés után Az újonnan épülő Kenderes lakosainak többsége református volt. 1729-ig csak levita volt a faluban. Prédikátort 1729-ben fogadtak, akinek emlékét szájhagyomány is őrzi.

34 1765-ig a református gyülekezet egyre erősödött. Leghosszabb ideig Szondy György (1743—1754) és Tatai István (1757-1764) végeztek lelkészi szolgálatot. Szondy György nagy gondot fordított a gyülekezet, a templom belső felszerelésének pótlására. Prédikátorsága alatt viszonylag békés egyetértés volt a község lakosai és a váradi Pálos szerzetesek között, s a gyülekezet figyelme a templom szépítésére fordulhatott. Legértékesebb úrasztali felszereléseik ebből az időszakból valók. Legtöbb áldozatot a Hodosy család hozott. 1743-ban két virágszálas díszítésű cinkannát csináltattak, 1745ban egy díszes aranyozott ezüst poharat. Hat karéjos talpán trébelt Louis XIV. díszítés 31 SOÓS Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon. Szolnok, 1958. A pálosok földesurak maradtak, a templom nem volt birtokukban, csak kolostoruk volt a mai tanácsházával szemben, a múlt században bontották le. (Bana S. idézett emlékezése.) 32 A szolnoki török defter 157l-es adatai, N. KISS I. dézsmajegyzékei, valamint a kenderesi ref. egyh. legrégebbi anyakönyvi bejegyzése alapján számbavett nevek szerint az ősi lakosok mintegy 25-27%-a maradt meg és költözött vissza 1720 körül. Ezek a családok: Ács, Bakó, Csapó, Fazekas, Gál, Komlósi, Körmös, Seres, Tóth, Vas, Vincze, Veres. A betelepült 13 kisnemes hajdú volt. SOÓS I. szerint: Hodosy, Katona, Nagy, Szabó családok. A Hódossy családot a templom visszafoglalási kísérlet alatt a római katolikusok elleni határozott magatartásáért Haller földesúr kiűzte Kenderesről, s Balmazújvárosra költöztek. 33 TtREL.NKF/K A kenderesi református egyház javainak leltárkönyve. 1876. 12, 13. 34

TtREL.NKF/K legrégebbi anyakönyv 16