Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Kormos László: Ősi falak nyomában (A kenderesi református templom története) / 9. o.
az erős ellenállás miatt gyors távozásra kényszerült. Majd 1521. február 25-én Budáról történő intézkedésre a helyiek (a kunságiak támogatásával) megostromolták a kenderesi földesúri kúriákat. Csak viszonylagos volt a későbbi békesség is. A reformáció radikális követői 1532-ben újra megpróbálkoztak a földesúri birtokok felszámolásával. Fistes Boldizsár és Zalai János vezetése alatt megszüntették a földesúri hatalmat. Ez időszakból Kenderest „oppidum -ként emlegetik. Önmagukat várossá szervezik a község lakói, egymást ,,concivis"-nek, polgártársnak nevezik. 24 A pálos birtokot maguk közt felosztják, azt a rend 1539. és 1548. évi erélyes tiltakozása ellenére is megtartják. A magyarországi reformáció éleslátású főurával, Petrovics Péterrel rokonságban levő Kőváriaknak sikerül egyedül kenderesi birtokrészükön tulajdonosként maradni. 1544 után már szervezett reformált egyházi élet van Kenderesen. 1552 után a Kunsághoz tartozó városuk határai felett szigorúan őrködnek, templomukhoz ragaszkodnak és városi jogokat 25 gyakorolnak. A lelkészválasztásba sem engednek földesúri beavatkozást. Pankotai Ferenc prédikátoruk az 1569. évi váradi zsinaton a népes és jelentős kenderesi református egyházközség követeként vett részt. 26 Az 1571. évi török fejadóra történt összeírás alkalmával Kenderesen Simon Jakab bíróságában 53 családfőt számláltak öszsze, akiknek a szolnoki szandzsák szentmiklósi kerületéhez kellett a harácsot fizetni. Az adózásra felvett templom után pedig mecsetpénz járt a töröknek. 27 A reformáció kezdetén valószínű rendbehozták az ősi templomot, amely a további viharos időket is átvészelte s nagyobb romlást 1705-ig nem szenvedett. A református gyülekezet is megmaradt, habár Szalacsi János prédikátorukat a pozsonyi törvényszék elé idézték 1674-ben és a Bécs alól visszavonuló török martalóc csapatok bujdosásra kény szeritették a lakosságot, sokakat rabságba hurcolva. 2 ** A legnagyobb próbatétel 1705-ben következett be. A Tisza mentén pusztító rác csapatok Kenderest is feldúlták. A templomba menekült lakosokat elpusztították, a falut felperzselték. Papp Sámuel lelkész és néhányan a falubeliek közül a nádas rétbe menekültek, 29 s csak a veszély elmúltával szállingóztak vissza. A templom és torony erődített bástya falaival az ősi lakosok és a bujdosó szegény legények tanyája lett. Helyi feljegyzés arra emlékezik, hogy Szüts János kapitánysága alatt itt volt a „kurucok vigyázó tornya." 30 A kenderesi korai reformáció ereje és a Kunsághoz tartozás tradíciója men24 Uo. 74-75. 25 Uo. 75-76., 79-82. (A törökök 1552-ben foglalták el Szolnokot.) 26 Uo.82. 27 GYORFFY L. 1956. szerint 1571-ben Karcagon 53, Szolnokon 38 ház van. Érdekes adatokat közöl a lakosság akkori fluktuációjáról N. KISS István: XVI. századi dézsmajegyzékek című munkájában. (Bp. 1960.) Kenderes a Kis-Hevesi districtushoz tartozott. Szerinte a lakosság vándorlása miatt az őslakosok 25%-a maradt csak lakóhelyén. Kenderesen 1571-1583 között 6 családról mutatható ki, hogy állandó lakosok voltak. 1576-ban 10, 1577-ben 22, 1579-ben 30, 1583-ban 16 család lakta. 28 TtREL.NKF/K Kenderes legrégebbi anyakönyvi bejegyzése, 1773. Kis Mihály Özvegye 115 éves korában halt meg. Kb. 20 éves korában tatár rabságban volt, s három pestisjárványt megért. (Anyakönyvi, kötet, 1773. január 15.) 29 Debreceni Papp István prédikátor feljegyzése. 1841. TtREL.NKF/K Presb.jkv. I, 166. 30 Uo. 164. 15