Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Kocsis Gyula: Szolnok megye településeinek állatkereskedelme és "szekerezése" a XVI. század második felében / 25. o.
áthajtott állatok számát, a tőzsér nevét, származási helyét, valamint a hídon való áthaladás hónapját és napját közli, ezen kívül megnevezi azt is, hogy mely Nyitra- és Vág menti mezőváros melyik országos vásárán hajtották az állatokat. A kamara vámszedéssel megbízott tisztviselője ezen kívül külön jegyzéket készített a hídon áthaladó kocsikról, feltüntetve a vonó lovak számát, a hajtónak (kereskedőnek ?) nevét és származási helyét. Szolnok megyei települések marhaexportja és kereskedelme a török vámnaplók alapján A legtöbb és legrészletezőbb adatokat az 1563—64. évi váci vámnaplóban találjuk. Ezeket az adatokat kiegészítettem az 1560. évi váci vámnaplók adataival. Ebben az évben ugyan nem jegyezték fel a tőzsérek származási helyét, de úgy véltem, hogy a két jegyzék készítése között eltelt viszonylag rövid idő - három év — elfogadhatóvá teszi a személyek azonosítását pusztán a név alapján. A személyek azonosságát még abban az esetben is feltételezhetjük, ha ebben a korban általánosan elterjedt (Gál, Kis, Kovács, Nagy, Tót) családnevekről van szó. 7 Az 1563-64. évi vámnapló néhány helységnevének azonosítása is gondot jelentett, elsősorban azoké, amelyeket ma „Tisza-" előtaggal különböztetünk meg az ország más tájain található hasonló nevű településektől. Ezen falvak esetében az állatot hajtó tőzsérek családneve segítségével a már publikált török defterek névsorai alapján próbáltam az azonosítást elvégezni. A települések azonosításának elvégzése után végül is 10 Szolnok megyei településről lehetett megállapítani, hogy lakosai közül néhányan marha-, ló- és juh-kereskedéssel foglalkoztak és eladásra szánt állataikat 1560-ban, illetve 1563-ban a váci vámon hajtották át (lásd 1. számú melléklet). Hat községből 1—2 tőzsér, csak kevés (30-164 db) állatot hajtott eladásra, mégsem mondhatjuk, hogy csak alkalomszerűen próbálkoztak a veszélyes, de haszonnal kecsegtető vállalkozással, mert közülük nem egyet több évben is feljegyeztek, illetve némelyikük egy évben két alkalommal fordult meg a felsőmagyarországi vásárokon. Ugyanezen települések közül néhány a mintegy negyedszázaddal későbbi érsekújvári hídvámjegyzékben is előfordul. Arra gondolhatunk tehát, hogy ezen községek gazdasági, társadalmi adottságai lehetővé tették, hogy az itt élő jobbágyok némelyike bekapcsolódjon a marhakereskedelembe. Két település (Fegyvernek és Jászfelsőszentgyörgy) tőzsérei már jelentősebb mennyiségű (437 7 i A feltetelezett azonosság ellenére sem árt az 1560. évi adatokat némi óvatossággal kezelni a helységek vonatkozásában. 8 FEKETE Lajos: A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása. Jászberény, 1968. FEKETE Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest, 1943. GYÖRFFY Lajos: Adatok az Alföld törökkori településtörténetéhez. (Az 1571-es szolnoki török defter fordítása.) Szolnok, 1956. Damjanich Múzeum hasonmás kiadás, 1972.; KÁLDY-NAGY Gy. 1971.,KÁLDI-NAGYGy. 1977.; KÁLDY-NAGY Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. Békéscsaba, 1982. Ha a defterekben az illető községben előfordult a vámjegyzékekben szereplő családnév, akkor a községet azonosnak vettem. Itt is meg kell azonban jegyezni, hogy alábbi községeknél nem lehetünk teljesen biztosak az azonosításban: Fábiánsebestyén, Jászfelsó'szentgyörgy, Kunszentmárton, Püspökladány, Tiszaföldvár, Tiszajenő, Tiszaszőlős, Tiszavárkony, Tiszavarsány. 27
