Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Kocsis Gyula: Szolnok megye településeinek állatkereskedelme és "szekerezése" a XVI. század második felében / 25. o.
illetve 350 db) marhát vámoltattak el, közülük Fegyvernek később is megtalálható a jegyzékekben. A Szolnok megyei állatkereskedelem két igen jelentős központja Jászberény és Mezőtúr volt. A megye marhakivitelének háromnegyed része ebből a két mezővárosból származott, juhot kizárólag Jászberényből hajtottak. A jászberényi marhakivitel jelentőségére jellemző, hogy ebben az időszakban a váci vámon csak a makói tőzsérek vámoltattak el több marhát. A 28 jászberényi tőzsér által eladásra hajtott 2213 db marha több volt, mint a debreceni, kecskeméti, szegedi tőzsérek Vácott elvámolt kivitele ebben az időszakban. A berényi tőzsérek közül néhányankét-három alkalommal indultak útnak, sőt egyikük 6 alkalommal fordult meg a váci vámon. A berényi tőzsérek közül ketten biztosan nem csak állatkereskedelemmel foglalkoztak, sőt egyéb árucikkekkel folytatott kereskedésük sokkal jelentősebb volt. Egyikük, Jász Pál, hétszer haladt át Vácon áruval megrakottan. (Kereskedésére vonatkozó adatokat a 2. számú mellékletben közlöm.) Egyszer 62 marhát hajtott, két alkalommal összesen 3400 db marhabőrt és 1200 db birkabőrt szállított ki. Akiszállított mezőgazdasági termékekért kapott pénzen főleg posztót, ruházati cikkeket, valamint a bőrkikészítéshez szükséges timsót hozott be. Egerben is gyakran megfordult, Verancsics Antal egri püspöknek szállított fűszereket. Verancsics Antallal való kapcsolatából arra következtethetünk, hogy feltehetőleg a katolikus hiten maradt. Vagyonát valószínűleg a királyi Magyarországra menekítette, mert a későbbi időben sem vele, sem leszármazottaival nem találkozunk a jászberényi kereskedők között. Jász Pál jászberényi kalmártársa, egyben feltehetőleg versenytársa az evangélikus hitű Poroszló Pál és testvére Mihály volt. (Kereskedésükre vonatkozó adatokat a 2. és 3. számú mellékletben közlöm.) 1560-ban Poroszló Mihály 63 marhát, 1563-ban Pál 207 marhát hajtott Vácon keresztül. Poroszló Pál ebben az évben két alkalommal hozott visszafelé ipari terméket, főleg posztót és süveget, de számottevő mennyiségű vasárut is. A behozott áruk között szereplő, összesen 80 arany értékű ónt bizonyára a jászberényi ötvösök dolgozták fel. Poroszló Pál nevével később is találkozunk a budai török vámnaplókban. 1571-ben és 1573-ban három alkalommal összesen 12 000 báránybőrt és 1232 db marhabőrt szállított. Ebből az időszakból váci vámnaplót nem ismerünk, így sajnos nem tudjuk, hogy más jellegű árucikk miatt ment Buda felé, de a marhákat továbbra is Vácon keresztül hajtotta, vagy pedig a marhakereskedéssel felhagyva csak nyersbőr értékesítéssel foglalkozott. Hamarosan ő is elköltözött Jászberényből, 1576-ban már Gyöngyösön találjuk. 10 A mezőtúriak marhakereskedelme bár szintén jelentős volt, messze elmaradt a 9 FEKETE L. - KÄLDY-NAGY Gy. 1962. Az idézett kötetben közölt források olvasásakor Boroszlói Pálnak olvasták és fordították a nevét a kiadók. A siyaqat írás megfelelő jele azonban a diakritikus pontok elhagyása esetén egyaránt jelölhet b és p betűt (KÄLDY-NAGY Gy. 1977. 15.), így bizonyára nem tévedek, amikor a budai vámnaplók Boroszlói Pálját Poroszló Pállal azonosítom. A magyar forrásokban is Poroszló Pálként szerepel. A személyre és családra vonatkozó további adatokat lásd SZAKÁLY Ferenc: Balázs deák gyöngyösi kereskedő' üzleti könyve. Adalékok a hódoltsági terület kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a XVI. század végén. Agrártörténeti Szemle 1972. (Továbbiakban: SZAKÁLY F. 1972.) 28
