Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

ADATTÁR - Benedek Gyula: A Jakabházy-Tassy-per egy tiszapüspöki birtokrészért a XVI. század második felében / 231. o.

ben a törvényszék kénytelen volt az utóbbi és végső lehetőséget igénybevenni. így fordulhatott elő, hogy a 48 tanú közül negyvenen jobbágyok voltak. A peres eljárásban a cselekményeknek két csoportját különböztették meg: a kisebb hatalmaskodást (violentia vagy minor potentia) és a nagyobb hatalmaskodást (major potentia). A Jakabházy-Tassy perben szöbanforgó birtokfoglalás kisebb hatalmaskodásnak minősült. A bírói úton való orvoslása visszaadással volt megoldható, a jogtalan elfoglalásért pedig 100 forint büntetést szabhattak ki. Ezenfelül az okozott kárért kártérítést kellett fizetni a felperesek javára. A 100 forint büntetés egyik fele szintén a felperest illette, másik fele pedig a törvényszék bevételét gyarapította. Fellebbezés esetén az ítélet nem emelkedett jogerőre. Ilyen esetben a megyei törvényszék köteles volt „átküldőlevélbe" foglalt másolatokat készíteni a persorozat addig elkészült anyagáról, és azt fel kellett terjessze a nádori hivatalhoz. A nádori hivatal ezután a királyi kúriát (curia regia) bízta meg a fellebbezés további sorsának az intézésével, amely ezt ún. nyolcados törvényszéken keresztül gyakorolta. A nyolcados törvényszék azonban kis hatalmaskodásnak minősülő esetben nem hozhatott végítéletet, hanem végső elintézésre a nádori hivatalon keresztül vissza kellett küldenie a felterjesztő megyei törvényszéknek. Ennek az volt a nem titkolt célja, hogy az alapfokú bíróság sem erkölcsi, sem anyagi hátrányt ne szenvedjen. Az alnádor parancsa alapján megalkotott végítéletet azután ún. bírói levéllel hirdették ki. Úgy véljük, bár tételesen nincs kimondva sehol, hogy két hét múlva, és csak akkor lépett hatályba, ha az alperesnek nem volt észrevétele. 5. Áttekintő leírás a perben szereplő' községekről Az ismertetett dokumentumanyag az érintett községek életének megítéléséhez, pontosításához igen értékes ismeretekkel szolgál. Egyes községek - elsősorban Tiszapüspöki — társadalmi arculata szinte életképszerűen tárul elénk. Más forrásokkal - elsősorban a tizedjegyzékekkel — összevetve általánosabb megállapításokat is tehetünk: 1. A hódoltság előtti időhöz viszonyítva még nem értesülünk elpusztult falvakról. 2. Már valamennyi község „megromlott", amit egyértelműen jeleznek az ugyancsak mindenütt megtalálható elhagyott telkek. Ezek az összes telekmennyiségnek kb. 20 %-át teszik ki. 3. Minden faluban megvan az 1552 előtti időhöz képest a nemzetségi folytonosság, de a személyi folytonosság is. A személyek általában a mohácsi vészig képesek visszaemlékezni. 4. Majd mindenütt lakik egy-két középnemes, jobbágytelki nemes, egytelkes nemes és több jobbágy. 5. Uralkodó a külterjes gazdálkodás (szántó, legelő, rét, erdő). Érdekes módon ahalászóvizek egyszer sem kerültek szóba. 6. Bár Szolnokon és Balaszentmiklóson benn ül a török, de uralma még közel sem szilárd a falakon kívül. A lakosság társadalmi helyzetét illetően a helységek két csoportra oszthatók: az egytelkes nemesek által lakottakra (Balaszentmiklós, Szajol, Halásztelek) és a túlnyomóan jobbágyok által lakottakra. 251