Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A "rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791-1843/44) / 103. o.
kerületek insurgálni kötelesek, azok közadó alá ne vonassanak. Az országos bizottság operátumainak a megyékben oly sok vitát kiváltott kérdéseiről egy szót sem ejtenek. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a kerületi magisztrátus félt az opera tumok szélesebb körű vitájától, s a nyilvánosság kizárásával kívánta saját érdekeit érvényre juttatni. Ezt látszik igazolni, a követeknek kiadott írásos utasítás is, amely eltért az előzetes javaslattól. Utasít az adófizetéssel kapcsolatos sérelmek orvosoltatására, a só árának csökkentésére, a magyar nyelv virágzásának ápolására, majd a kerületek önkormányzati reformjával — koordinációjával — kapcsolatban ad utasítást. Ezen előzetes javaslattól eltérően azonban nem a választások módjáról szól, hanem csupán két dolgot tart elérendőnek, nevezetesen: a nemesek általános közteherviselése a kerületeken belül törvény által is szentesíttessék, és a tisztségviselők adómentessége megmaradjon. Az országgyűlés folyamán adott pótutasítások és vélemények a kerületek erősen konzervatív felfogását tükrözik. Ezek hatására — már Illéssy távozása után — a jászkunság követei az önkéntes örökváltság törvénybe iktatásának, az úriszék korlátozásának, és a jobbágyok személyi és vagyonbiztonságának megadása ellen szavaztak. E szavazások előtt Illéssy még májusban'kérte a kerületek magyar nyelvű észrevételeit a rendszeres munkákról. A választmányi észrevételek és a követutasítás ellentmondásosságát Üléssynek, mint a választmány egykori tagjának, nem volt nehéz felfedeznie. Úgy véljük, talán ez lehetett a kiváltó oka annak, hogy a reformpárti követ hamarosan távozott az országgyűlésről. A továbbiakban az országgyűléssel kapcsolatosan a kerületeket főleg a törvénykezési rendben javasolt módosítások elleni harc köti le. Itt is megrögzötten ragaszkodnak a meglévő gyakorlathoz, a Kúriával szemben a nádor legfelső bíróságának megtartásához, a haladó állásfoglalásnak is tekinthető: a nemesek és polgárok törvény előtti egyenlőségéhez. Ismerve azonban a kerületek régi küzdelmét a nemesi előjogok érvényesítése ellen, ez utóbbi is inkább a redemptus érdekek féltéséből fakadt. A kerületek önkormányzati reformja nem került napirendre, pedig a lakosság ettől remélte a lényeges változásokat. A reformmal kapcsolatos várakozás irányát mutatja, hogy a közgyűlés megkerülésével 1835. november 21-én két kiskun kerületi küldött jelent meg az országgyűlésen, hogy a ,,Jász és Kun publicus magistrátus tisztviselő tagjainak adó fizetés alá leendő vonattatásokat sürgessék.' A közgyűlési utasításra - a magisztrátus követelésére - elvégzett vizsgálat kiderítette, hogy Tary István halasi és Virág Pál kunszentmiklósi szenátorok Kunszentmiklós, Halas, Szabadszállás, Fülöpszállás és Lacháza megbízásából fordultak a nádorhoz és az országgyűléshez. Ebből a vizsgálati anyagból tudjuk azt is, hogy Kunszentmiklós már 1832-ben is előterjesztette ezt a kérést, de annak teljesítését a közgyűlés a kerületek koordinációjának országgyűlési tárgyalására halasztotta. A követutasítás viszont éppen ellenkezőleg rendelkezett, s bár az országgyűlésen nem került napirendre a téma, a magisztrátus ,mesterkedése" kiváltotta az 5 kiskun helység szervezkedését. 22 SZML JK. Ker. kig. Fasc. 4. N° 2207/1832. 23 Magyarország története. 5. köt. Bp. 1980. 722-724. 24 SZML JK. Ker. kig. Fasc. 4. N° 2259/1835. 25 SZML JK. Ker. kgy. jkv. 1836. 499,504, 520, kgy. sz. 118
