Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A "rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791-1843/44) / 103. o.

Úgy tűnhet, hogy a nagy horderejű reformkérdések mellett a kiskunságiak követelése talán nem is országgyűlési téma. Ez azonban csak a kerületek igazgatási rendszerének ismerete nélkül állítható. Ekkor már több mint 300 aktív vagy visszavonult - a legnagyobb birtokkal rendelkezők közül kikerült - tisztségviselő élvezte az adómentesség előnyeit. S mivel ez előnyökről lemondani nem akartak, a választási rendszer torzításával mintegy önmagukat újraválasztva őrizték hatalmukat. Ez a hatalomra jutott, többségében konzervatív vezető réteg minden reform útját igyekezett elzárni. Adómentességük megszüntetése, összekapcsolva a választási rendszer átalakításával, nem csupán az adófizetők terheit csökkentette volna, hanem lehetőséget nyithatott volna áldozatkészebb, a reformok iránt nyitottabb, a választóktól függő, s ezért érdekeiket jobban képviselő elöljárók hivatalba jutására. A közgyűlés szigorúan megrótta az öt kiskun helységet, és minden külön gyűlés tartását megtiltotta. A szervezkedés akkor abbamaradt, de csak átmenetileg, mert 1843-ban, amikor végre országgyűlési tárgyalásra került a Jászkun Kerület koordinációja, ismét fellángolt, és mindhárom kerületre kiterjedő mozgalommá vált. Az 1832—36-os országgyűlés eredményei közismertek, ezért sem azok részletezésével, sem az 1839-40-es országgyűléssel nem kívánunk itt bővebben foglalkozni. Célunk a rendszeres bizottsági munkákból csupán a kerületi önkormányzat reformjával összefüggő törekvések vizsgálata. Az oly régen várt koordináció, a Jászkun Kerület belszerkezetének demokratizálása, az alsótábla javaslatára az 1843-^14-es országgyűlésen került tárgyalásra. Ekkor tűzték napirendre a szabad királyi városok önkormányzatának — oly sok vitát kiváltott - demokratizálását, a Hajdú Kerület, Fiume és Buccari tengermelléki városok, továbbá a 16 szepesi város igazgatásának a demokratizálását is. A szabad királyi városok esetében az országgyűlési képviseleti és szavazati jog megadása függött a városok önkormányzata demokratizálásától. A Jászkun Kerület azonban — a Hajdú Kerület szintén - 1790 óta országrendiséget élvezett, s bár a reformellenzék törekvése, hogy a szabad királyi városokkal egyidejűen a kerületek koordinációját is tárgyalás alá vegyék, a kerületek lakosainak az óhajával egybeesett, akiindulópont azonban hibásnak bizonyult. Az 1843. május 14-re összehívott országgyűlésen a Jászkun Kerület követei Szluha Imre nádori főkapitány és Vágó Ignác jász kerületi kapitány voltak. Amikor a királyi előadásokban a szabad királyi városok rendezésének kérdését országgyűlési tárgyalásra tűzték, a közgyűlés utasítást adott a követeknek, hogy igyekezzenek a kerületek koordinációját is felvétetni a tárgyalandó indítványok közé. A közgyűlés óhaja ez esetben az alsótábla kívánságával egyezett, s így a kérdés végre napirendre került. Okulva a korábbi tapasztalatokból, 1843 július első hetében a kerületi közgyűlésen kibocsátott körlevélben hívták fel a helységeket arra, hogy az 1828-as Somsicsféle tervezetet alapul véve, a szeptember 4-i közgyűlésre adják be írásban koordinációs javaslataikat. Az egyes helységektől kért külön véleménnyel a kerületi vezetés a helységek közötti, közgyűlésen kívüli érdekegyeztetést kívánta megakadályozni. A ja7 ft Bács-Kiskun Megyei Levéltár (továbbiakban: BKML) Kiskunhalas levéltára (továbbiakban: Kkhalas lt.) Protocollum Currentale (továbbiakban: Prot. Curr.) 30. p. 588. 119