Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Kiss József: Közigazgatás és jogszolgáltatás egy koronabirtokon az 1730-40-es években / 69. o.

KISS JÓZSEF KÖZIGAZGATÁS ÉS JOGSZOLGÁLTATÁS EGY KORONABIRTOKON AZ 1730-40-ES ÉVEKBEN Tárgyalt időszakunkban Magyarországon a királyi ingatlan javakhoz (bona regalia) háromféle birtoktípus tartozott: a koronabirtokok (peculiaria sanctae coronae), a kamarabirtokok (bona cameralis hungarici) és a fiskális birtokok (bona fiscalia) — azaz a kincstárra háramlóit vagy elkobzott ingatlanok típusa. A jászkunsági territórium, a jászsági, a nagy- és a kiskunsági kerületek a feudális korban mindvégig a koronabirtokok állományába tartoztak. Közjogi státusa szerint a koronabirtok alapvetően különbözött a másik két típustól, mert — amíg a kamarabirtokot és a fiskális birtokot a királyi kincstár tetszés szerint eladhatta felségjogon — addig a koronabirtok elidegenítését vagy kincstári kiárusítását érvényes és a főhatóságok által is elismert törvények tiltották. Ezek szerint a Jászkun Kerületnek már az 1702. évi, első eladása is törvénytelennek minősült, mert az eladást illető döntés során az uralkodót a felségjognak csak egyik része illette volna meg, a felségjog másik része a magyar királyi koronát illette meg, tehát az országgyűlési karok és rendek (Status et Ordines) a kerületek eladását nem tekintették törvényesnek, nem szavazták meg, nem foglalták törvénybe. Mivel az uralkodó 1702-ben is mellőzte a magyar országgyűlés döntési illetékességét, s a kerületek eladása révén a császári kincstár 500 000 rajnai Ft illetéktelen bevételre tett szert, azért a magyar országgyűlések sohasem szavazták meg a Német Lovagrend intézményi földesúri honosítását (indigenatus), a hazai földbirtokosok körébe való befogadását (incolatus). Egyéb döntő tényezők mellett ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1731-ben a lovagrendi földesúr lemondott jászkunsági földesúri tulajdonjogáról az eddig is csendestárs, a Pesti Invalidus Ház javára. így érkezett el e Emericus KELEMEN: Institutiones Juris Privati Hungarici. II. Pestini, 1814. 1006. - Coronalitas. Quid bona Coronalia - Corpus Juris Hungarici. Millenniumi emlékkiadás. Budapest, 1899. 708. Ezzel szemben gr. Kollonits Lipót államminiszter, a Hofkammer elnöke „a szükség nem ismer törvényt" - Necessitas non habet legem - elvhez igazodott. i , Staatsarchiv, Wien, Kriegsarchiv, Invaliden-Amt. (Továbbiakban: KA Inv.) 1731. Nr. 237. f. 54 v. ,,...neque ulterius tanta pecuniae summa in statu confuso et absque juribus Incolatus iisdem Districtibus investitam ibidem haerere pateremur..." - tovább nem tűrjük, hogy ekkora pénzösszeg zavaros helyzetben, az incolatus jogai nélkül a kerületekben befektetve függőben legyen. Bratislaviae die 8. Mártii 1731. 69